Madárnak szurkoltak

Madár népes baráti és rajongói köre testületileg megjelent a dm-arenában, ám éppen a jegyüket WBO-címeres munkazakója belső zsebében őrző Kovács István feladata volt az, hogy a mérkőzés előtt, a legfeszültebb órákban megóvja Madárt a mégoly segítő szándékú megnyilvánulásoktól – sikerrel.Az Erdei család hölgykoszorúját a legkisebb húg, Mercédesz képviselte, a többiek a nagy izgalom miatt nem vállalták a karlsruhei utat.Mint egy királynő, úgy érkezett meg Arabella, a spanyol és osztrák szülőktől származó, lenyűgöző szépségű barátnő, és foglalta el Zsolt összecsapása előtt már vagy két órával a helyét a szorító környéki, ekkor még foghíjas VIP-szektorban. Csak a vak nem látta, mennyire izgul kedvese győzelméért.Legalább ennyire rágta a szája szélét Dámosy Zsolt is, aki lelki szemeivel tán már egy budapesti címvédést látott, esetleg Kótaival, esetleg másokkal – csakhogy ekkor még el sem kezdődött a világbajnoki ütközet, és Gonzálezé volt az öv.A politika és a magyar közélet prominensei közül senki sem vállalta a hét végi kiruccanást a német–francia határ mellé, ami legfeljebb azért szúrt szemet, mert amikor Kokó 2001. január 27-én Münchenben elnyerte a WBO pehelysúlyú vb-címét, nem csupán az akkori miniszterelnök, hanem a társasági és a sportélet több nagyágyúja is ott ült a Rudi-Sedlmayer-Halle lelátóin.Az Universum Box-Promotion frissen trónjáról ledöntött világbajnoka, Artur Grigorjan viszont éppúgy tiszteletét tette Karlsruhéban, mint az egyetlen, hivatalban lévő férfi világelső, Felix Sturm. Hogy a hamburgi istálló vezérkaráról ne is beszéljünk.Azt mondanunk sem kell, hogy ők is, mint a dm-arenában nagyon-nagyon sokan, Erdei Zsolt sikeréért szorítottak.