Athénra hat kvóta a cél

Igaz, Csötönyi Sándor elnök ezt az alkalmat is megragadta, hogy egy finom balegyenest indítson a sportminisztérium irányába, jelezvén, az állami támogatás mértéke nem megfelelő. "Európában az eredményességi rangsorban a negyedikek vagyunk, a szövetség költségvetésében azonban csak a huszonegyedik" – jelentette ki Csötönyi, aki elsősorban azt nehezményezte, hogy a jelenlegi sportvezetés "a gördeszkásokat és a jégmászókat is egy szintre akarja hozni az olimpiai sportágakkal", holott az utóbbiakban szerzett világbajnoki címeket egyszerűen nem lehetne ugyanúgy honorálni, s ezen az ürügyön ugyanakkora támogatáshoz juttatni, mint "mondjuk az autórádió-amatőröket…"
Az esetenként élénk derültséggel kísért elnöki expozé után Szántó Imre szövetségi kapitány terelte a szót a szakmára, s elöljáróban leszögezte, 1992 óta folynak kvalifikációs versenyek a játékok előtt, de még egyszer sem sikerült ugyanazon szisztéma szerint lebonyolítani őket. Az idén az Eb-dobogósok juthatnak ki, akinek pedig nem sikerül, annak további két lehetősége lesz: a kvalifikációs viadalokon a finálé jelenti a révbe érést. "Amióta felismerték a gépi pontozásban rejlő manipulációs lehetőségeket, törekszenek arra, hogy minél több ország lehessen ott az olimpián, ezért aztán a mi versenyőink létszáma is folyamatosan csökkent" – vélekedett Szántó, utalva arra, hogy Barcelonában még nyolc magyar öklözött, Sydneyben viszont csak három. "Ez a mélypont volt, én elégedett lennék, ha négy-hat versenyzőnk lehetne ott Athénban, s remélem, azok kvalifikálják magukat, akik érmet szerezhetnek az olimpián."
Elsősorban Bedák Pál, Balzsay Károly és Káté Gyula folytathatja a hagyományokat, hiszen Los Angelest nem számítva Moszkva óta legjobbjaink mindig összeütöttek legalább egy dobogós helyezést.