Ali-Frazier párharc, csak ezúttal kicsiben

A Muhammad Ali-Joe Frazier találkozókat övező legendák talán még a mai fiatalabb bokszrajongók körében is ismertek, hiszen a hetvenes években a nehézsúly két korszakos alakja három hatalmas mérkőzést is vívott egymással. Az 1975-ös "The Thrilla in Manila", valamint két New York-i elődje (1971, 1974) igazi csemege, amelyek közül az elsőn Frazier, a másik kettőn pedig "A Legnagyobb" diadalmaskodott. Ha korábbról nem is, attól kezdve fogalommá vált a trilógia az ökölvívásban. (Persze előzmények voltak, ráadásul nem csupán a trilógiák terén: Ezzard Charles és Jersey Joe Walcott például négyszer, Sugar Ray Robinson és Jake LaMotta pedig hatszor ütközött meg.)
Szombaton Las Vegasban újabb háromrészes mű teljesedhet ki, Erik Morales (47-1, 34 K. O.-T. K. O.) és Marco Antonio Barrera (58-4, 41) alighanem örökre pontot tesz a rivalizálására. A két mexikói papíron a WBC (Bokszvilágtanács) kis-könnyűsúlyú világbajnoki övéért mérkőzik, de ennél sokkal nagyobb a tét. Itt nem pénzért, világbajnoki övért megy a harc, hanem a dicsőségért. Az első számú mexikói bokszoló titulusáért. Eddig 1-1-re állnak egymással, az első mérkőzésüket vitatható (és megosztott) pontozással Morales nyerte meg kispehelysúlyban, a másodikat Barrera vitatható pontozással, immár pehelysúlyban. Most az igazság pillanata következik - egy harmadik súlycsoportban.
"Nekem a kispehelysúly volt az ideális, a pehelysúly már Moralesnek kedvezett, a kiskönnyűsúly pedig még inkább - mondta a kategóriában először és alighanem utoljára bokszoló kihívó. - Persze nagyon örülök, hogy a legjobb mexikói harcosok gáláján bokszolhatok, azt már tudjuk, hogy harmatsúlyban Rafael Márquez, kispehelyben pedig Óscar Laríos a legjobb, most eldől, kit illet a korona kiskönnyűsúlyban. Illetve egész Mexikóban."
Morales ezen szavakat hallva természetesen nem maradt adósa esküdt ellenségének. "Már elkezdett sírni, hogy csak nekem jó ez a súly, neki nem - hangoztatta a bajnok. - Ha gondja van, miért vállalta el a meccset? Az az igazság, hogy nem érdemelte meg a meccset. Semmit sem tett érte. Tudom, hogy Pacquiao kiütötte, a két év után visszatérő Paulie Ayalát pedig nem nagy ügy megverni. Szeretném megkérni arra, hogy november huszonhetedikén bokszoljunk szemtől szembe, úgy, ahogyan igazi mexikóiakhoz illik."
Ennyiből is leszűrhető, túlságosan nincsenek jóban egymással. Már a származásuk is determinálja az ellentétüket, hiszen Morales a szegény Tijuanában született, Barrera viszont a gazdagabb Mexikóvárosban élte-éli a mindennapjait. És ehhez jöttek még a ringbeli ellentétek. Kétszer ugyebár a kötelek között verekedtek - az első csatájuk, a 2000-es az év mérkőzése volt, a 2002-es inkább a taktika jegyében zajlott, de panasz arra sem lehetett -, egyszer sajtótájékoztatón, a verbális párbajaikat pedig talán összeszámolni sem lehet.
Szakértők szerint Morales elsősorban akkor nyerhet, ha folyamatosan nyomás alatt tartja riválisát (az első mérkőzésükön menetenként 72 ütést indított, igaz, a védekezést hanyagolta), míg Barrerának az egyenesekkel lehet inkább keresnivalója (Johnny Tapia ellen például pehelysúlyú világcsúcsot jelentő 179-et lőtt ki belőlük). Az több mint valószínű, hogy nem a védekezés oktatófilmjeként vonul be kettejük ütközete a történelemkönyvekbe, igaz, a korábbi két csatájuk 24 menete alatt mindössze egyszer fordult elő padlózás (Morales ment le az első mérkőzés utolsó felvonásában). Lehet, hogy most több hasonló élményben lesz részük a nézőknek, bár mindkettejük ütésálló képességét alaposan tesztelte már az élmezőny.
Padlózással vagy padlózás nélkül, a számlát mindenképpen rendezik egymással, mert tudják: itt csak egyikük maradhat.

Tv: a Sport1 a gálát szombatról vasárnapra virradóra, 3 órától élőben (Hidvégi György mérkőzését csúsztatva) közvetíti
Tv: az RTL Klub vasárnap 21.30-tól sugározza a Morales-Barrera és a Hidvégi-Zabian találkozót