Irány az európai tizenöt!

Kovács Attila (10-1, 5 K. O.-T. K. O.), a Felix-Promotion feltörekvő nagyváltósúlyú öklözője klubtársával, Petrovics Jánossal mérkőzik, és ha nyer, bekerül az EBU (Európai Bokszunió) rangsorának első 15 helyezettje közé. Kovácsot menedzsere, Rácz Félix Kótai Mihály elé is odaállítaná ("Nem lepett meg a nyilatkozata, mindenki tudja, hogy az amatőrök között Misivel kétszer is találkoztam, mindkétszer ő nyert, de csak egy-két ponttal. Ha adódott volna lehetőség, vállaltam volna a találkozót" - reagált minderre Kovács), ami annak fényében picit meglepő, hogy védence a profiknál rutintalan, ráadásul a karrierje elején, Francois Bastient ellen még egy vereség is becsúszott neki.
- Akkor még más menedzserem volt, nem igazán futtattak, és a gálát az ellenfelem édesapja szervezte - elevenítette fel a múltat Kovács. - Szoros meccs volt, döntetlenszagú, de otthon tartották a győzelmet a franciák. Utána néhány meccs erejéig még a régi menedzseremmel dolgoztam, csak sajnos nem díjazta rendesen a fellépéseimet. Akkor kerestem meg Rácz Félixet, és megkérdeztem, dolgozhatnánk-e együtt. Segített mindenben, a vereség engem sem vetett vissza, és jöttek a sikerek is.
- Az amatőrök között magyar bajnoki ezüstökig jutott, és a profik között is jó úton jár. Melyik műfaj a szimpatikusabb?
- Most, hogy profi vagyok, ez. Az amatőr inkább pörgős stílust kíván, én pedig általában az elején nehézkes vagyok, úgy tűnik, mintha mindig elaludnék. A profiknál a több menet, a hosszabb menetidő miatt jobban van lehetőségem kibontakozni.
- Az eddigi tíz győzelme közül melyikre a legbüszkébb?
- A Kalocsai Zoltán, a Szabó Lóránt és a Mustapha Ilir elleni is elég húzós találkozó volt. De ha választanom kell, akkor talán az utóbbi. Olaszországban ütöttem ki az Európa-bajnoki kihívót, akinek az volt a huszonnyolcadik mérkőzése, nekem pedig csak a hatodik.
- Hamarosan ön is az Európa-bajnoki címmeccs közelébe kerülhet.
- Egyelőre még csak a tizenötbe kerülés a tét, de Rácz Félix azt mondta, ha Petrovics ellen hozom magam, a tavasszal, május környékén már interkontinentális bajnoki övért bokszolhatnék.
- Nem furcsa, hogy egy klubtárson keresztül vezethez az út oda?
- Janival jóban vagyok, de ilyen a boksz, így hozta a sors, a ringben el kell döntenünk, ki a jobb. De már 1988 óta ismerem ezt az érzést, serdülőként már országos bajnoki döntőben is a csapattársammal kellett bokszolnom.
- De nem hazai, pláne nem többezres közönség előtt.
- Ez biztos, sok pluszt ad, de azt hiszem, minden bokszoló hasonlóan érezne a helyemben. Igyekszem meghálálni a bizalmat.