Novemberig még van idő

Szakmai igazgatóként Szántó Imre, a népszerű Öcsi bácsi a lelátóról követte a debreceni eseményeket, vagy ahogyan ő fogalmazott: "olyan voltam, mint Mátyás király, észrevétlenül elvegyültem a nép között". A válogatott konkrét szakmai felkészítéséért felelős idősb Balzsay Károly számára húsba vágóbb kérdés, hogy miként is fest majd 2005 nemzeti csapata, és bár volt mit ünnepelni a négy magyar aranyérmen, igazán hasznos plusz információkkal ő sem gazdagodhatott.

Hiszen azt eddig is tudtuk, hogy a kisebb Bedák hatalmas harcot vív majd a fogyasztással (még ha azt nem is lehetett előrevetíteni, hogy egy mandulaműtét miatt nem is kell majd Debrecenben mérlegelnie), az is nyilvánvaló volt, hogy bátyjára, Zsoltra 54 kilogrammban azért bizton számíthatunk, azt is tudtuk, hogy Dudás Tibor rendkívüli tehetsége önmagában még kevés a nagyobb feladatok megoldására, Káté Gyula pedig talán még sohasem okozott csalódást, miképpen eddig, most is átgázolt a mezőnyön. Szűcs Istvánról nem derült ki, mire lett volna képes a döntőben, a sors fintora, hogy tulajdonképpen valamirevaló meccs nélkül nyerte meg a Bocskait.

"Szomorú volt látni, bár igazából eddig is tudtam, hogy Kátét leszámítva kizárólag a megtervezett módon, napi két edzéssel készülő Vasas-bunyósok voltak képesek normálisan felkészülni a Bocskai-emlékversenyre - összegzett Balzsay. - Bár kétségtelenül öröm, hogy négy-öt rendkívül tehetséges fiatal is bemutatkozott a felnőttmezőnyben, rájuk majd csak néhány év múlva számíthatunk."

Nem egyszerű manapság az élet a magyar ökölvívásban, előbb szinte filléreket kapott a sportág, aztán nem utolsósorban Csötönyi elnök közbenjárására hirtelen további vaskos tízmilliókat. Szokás szerint jó néhányan elmentek profinak, azt se feledjük, hogy nincs paragrafusokba rögzítve az sem, hogy mindenkinek szeretnie kell mindenkit, ugyanakkor van egy Káté Gyulánk (nem kevés, szinte bármire képes!), a kis Bedák is elszántnak tűnik a 48 kilót illetően, és még vagy négy fiú tud annyit, amennyi a nemzetközi szinthez elegendőnek tűnik.
Ebben reménykedjünk.