Gólt és pontot szerzett, de nem nyert a padlóról felkelő Inter

A San Siro igen foghíjas lelátói már a meccs előtt mutatták, mit gondolnak az Internazionale drukkerei csapatuk játékáról, és negyvenöt perc után alighanem a helyszínen szurkolók is legszívesebben hazamentek volna, mert az Inter kétgólos hátrányban (és füttykoncerttől kísérve) vonult az öltözőbe.

A Forlán, Pazzini, Milito támadótrióval kezdő Inter (Wesley Sneijder a kispadon maradt) egy-két kisebb lehetőséggel startolt, majd Forlán elrontott egy nagy helyzetet is – illetve Juan Pablo Carrizo védett szépen. Ahogy azt már az interesek az utóbbi időben megszokhatták, a Catania az első lövéséből megszerezte a vezetést: a 20. percben Alejandro Gómez lépett ki a leshatárról, egy visszacsellel becsapta Nagatomo Jutót, majd szépen a kapuba lőtt.

A 38. percben Pablo Barrientos kapott ziccerben, középen labdát, de rosszul fordult kapura, így Júlio César menteni tudott. Egy perc múlva már nem volt kegyelem, bár a Catania a játékvezetőnek és asszisztensének is köszönetet mondhatott: Giovanni Marchese a bal oldalon méteres lesről lépett ki, középre adott, Mariano Izco pedig nagyon suta mozdulattal a gólvonal mögé juttatta a labdát.

Az Inter a teljes reménytelenség légkörében mehetett a szünetre, mert minden a január vége óta tartó borzasztó szériának megfelelően alakult: az ellenfél egyből kihasznált egy lehetőséget, bírói hiba is sújtotta a milánóiakat, akik egyébként „szokás szerint” maguk is szétesően játszottak...

A szünet után jött Sneijder, de semmi nem változott: az önbizalomhiányos Inter ellen a Catania újabb helyzeteket dolgozott (és hagyott) ki, de nem volt nehéz dolga: a hazaiak középpályája gyakorlatilag nem létezett, az induló vendégjátékosok előtt rendszeresen húsz-harminc méteres üres területek nyíltak.

A (nagyon vastag) jég a 71. percben tört meg, meglehetősen váratlanul: Diego Forlán balról befelé cselezett, elküldte védőjét, majd erős lövést küldött kapura, amit Carrizo bevédett. Az Inter február 1., a Palermo elleni 4–4 után szerzett ismét gólt – a fekete-kékek 451 perc után találtak megint a hálóba bajnokin, ehhez még hozzájön „bónusznak" a Marseille elleni 90 perc a BL-ben. És ha már egy üzlet beindul: a 80. percben Forlán tökéletes passzal ugratta ki Diego Militót, aki ziccerben lépett ki, és remek lövést küldött a jobb fölső sarokba – 2–2!

A vérszemet kapott Inter Sneijder lövésével folytatta a rohamot (ártalmatlanul ment el), de a Cataniának is akadt helyzete, méghozzá nagy, csak Seymour ziccerben Júlio César kezébe csavart. Sajnálhatta, mert kvázi meccslabda volt.

Mint ahogy meccslabdája volt Giampalolo Pazzininek is, de az Inter-csatár – aki kézzel besegítve vette át a labdát – lábon lőtte Carrizót. Forlán éles lövése elzúgott, maradt még két Inter-szöglet, de ezek nem hoztak eredményt. A Catania simán megnyerhette volna a meccset, de engedte felállni az Intert a padlóról, és amikor a hazaiak már lábra kaptak, a fordítás sem volt elképzelhetetlen. Hogy elmozdult-e az Inter az abszolút mélypontról? Ezt alighanem azért a következő meccsek mutatják meg...