Szalay Balázs szerint nem veti vissza őt a hatalmas szerdai esés

A Nemzeti Sport a folytatásról érdeklődött Szalay Balázsnál.

– Mi történt pontosan?
– A hetvennegyedik kilométernél, amikor már legalább tíz kilométer óta haladtunk az előttünk induló porában, a jobb hátsó kerék egy sziklának ütközött, durrdefektet kaptunk, és egy négyfordulatos szaltó végén a szakadékban álltunk meg.

– Hogy van a válla?
– Fáj. Nem tudom emelni, de az autó állapotából kiindulva rosszabb is lehetett volna…

– A navigátora?
– Szerencsére Laci is megúszta zúzódásokkal.

– Esett már életében ekkorát?
– Még sohasem.

– És most, hogy már megtörtént, tartja az állítását, hogy egy versenyző nem is versenyző addig, amíg nem esik egy hatalmasat?
– Hát, nem tudom. Számomra az a tanulsága ennek a bukásnak, hogy a következő alkalommal, ha utolérek valakit, biztosan óvatosabb leszek, és egy kicsit még tovább visszamenve az időben: jobban harcolok a kedvezőbb rajtpozícióért.

– Hogyan?
– Autónk erőssége alapján előrébb kellett volna rajtolnunk, így ezt biztonsági okokra hivatkozva kérelmeztük is. Először elfogadták az indítványunkat, utána elutasították, és a tizennyolcadik helyett a harmincötödik helyen indultunk. Legközelebb harcosabbnak kell lennem az ehhez hasonló helyzetekben.

– Mit gondol, visszaveti majd az esés?
– Nem hinném.

– És mi lesz az autóval? Elkészül a Dakarra? Hiszen pillanatnyilag kevés ép eleme van.
– A csapat azért indult haza már csütörtökön reggel, hogy ez a néhány nap se menjen veszendőbe. Másfél hónapunk van, ezalatt muszáj elkészülnie a versenygépnek, hogy a Dakar előtt még ki is tudjuk próbálni…