Mindkét magyar páros sikeres volt a svájci IRC-futamon

De ne szaladjunk ennyire előre!

Ifjabb Tóth János és Tagai Róbert határozott taktikával vágott neki a zárónapnak a svájci hegyek között: mivel az első két nap úgy alakult a sorrend, hogy szombaton reggel az előttük és a mögöttük lévő is messze volt, ők pedig magabiztosan tartották a nyolcadik helyet, a záró napon az volt a legfőbb cél, hogy a magyar Peugeot-páros megtartsa a pozícióját. Persze, az óvatosságot sem lehet túlzásba vinni (mert akkor félő, hogy az ember kiesik a ritmusból), úgyhogy a hétszeres magyar bajnok ifjabb Tóth erős tempót diktált.

A nyolcadik hely egyetlen másodpercig sem forgott veszélyben.

„Nehéz magunkat bárkihez is mérni, hiszen az első hat pilóta gyári hátszéllel versenyez, mi viszont egy nemzeti bajnokságból érkeztünk, úgyhogy leginkább a helyi menőkhöz kerülhettünk közel – mondta ifjabb Tóth. – Ez olykor sikerült is, sőt, volt amikor előttük végeztünk, úgyhogy a nyolcadik hely mindenképpen jónak mondható. Főleg úgy, hogy először voltunk itt, s az időnk jó részében próbáltuk megszokni a körülményeket, az aszfaltot.”

Ifjabb Tóth azt is elárulta: örült neki, hogy a második körben, amikor már nagyjából felmérte a terepet, mindig javult valamennyit az előző időeredményéhez képest, de ha holnap kezdődne a verseny (és már meglennének a mostani tapasztalatai), szinte mindent másképp csinálna.

„Gondoltam, hogy nehéz verseny lesz, és ha előre ideadták volna, szó nélkül elfogadom a nyolcadik helyet. Persze, így a futam végén mindig marad az emberben egy kis hiányérzet, azon gondolkodik, hogyan lehetett volna még jobban autózni. Itt a pályák jelentették a nehézséget, a cseh versenyen pedig több erős ellenfél volt. Persze, senki sem ígérte, hogy könnyű lesz IRC-pontokat szerezni. Ami nagy tanulság számomra az idei évvel kapcsolatban, hogy a lehető legtöbbet kell versenyezni és tesztelni, mert csak akkor tudja az ember kihozni a gépéből a maximumot. Elméletben nem lehet megtanulni, miként kezeljünk egy ilyen autót, mint a Peugeot 207-es” – mondta ifjabb Tóth.

Bútor Róbertnek és Tóth Imrének sem volt oka a izgulni a zárónap reggelén, hiszen vezették a kategória küzdelmeit, legfeljebb az egyik helyi matador lehetett rájuk veszélyes, de utóbb kiderült, miatta sem nagyon kell izgulni.

„Tavalyról emlékeztem, hogy a zárónapi első szakasz nagyon veszélyes, sokan elestek itt, úgyhogy azt beszéltük meg, mi bizony megtiszteljük – mondta Bútor, aki az abszolútban a nagyon előkelő 13. pozícióban végzett. – Utóbb kiderült, jól tettük, hogy biztonságit autóztunk, mert a fő riválisunk felborult. Attól kezdve már nem nagyon kellett izgulni, nyomtuk, ahogyan a csövön kifért. Boldog vagyok, hogy megvan az első kategória-győzelem az IRC-ben, ennél jobb idényzárást el sem tudtam volna képzelni.”

Bútor szerint a siker annak is köszönhető, hogy így a harmadik versenyre összeérett a csapat, s most már valódi egységként működött. No meg persze az is számított, hogy ő tavaly már versenyzett itt – akkor a kategória-második pozíciót hódította el, úgyhogy most sikerült javítani.

„Minél jobban ismered a pályákat, annál jobban elhiszed, hogy elfér az autó a sziklák között, hogy nem esik le a szakadékba, ha esetleg egy kicsit gyorsabban érkezel az adott kanyarba. Ennek ellenére a verseny előtt, a rajtlistát látva nem hittem volna, hogy beférünk a legjobb húszba, amikor pedig a csütörtöki teszten kiütöttem a Suzuki alól a futóművet, pláne nem gondoltam, hogy ez lesz a vége. Bátran autóztunk, s győzelem lett a vége. Boldog vagyok…” – mondta még Bútor.

Ami az élmezőnyt illeti, ott is akadtak izgalmak: elég csak azt említeni, hogy a futamgyőzelem sorsát az utolsó gyorsasági szakaszon döntötte el egymás közt a két csapattárs, Freddy Loix és Nicolas Vouilloz (mindketten Peugeot 207 S2000-essel száguldanak). A nap elején még utóbbi vezetett, közben többször változott a sorrend, s a végén a korábbi vb-menő belga Loix pezsgőzhetett a dobogó legfelső fokán. Azért Vouilloz sem búslakodott, mivel ő meg a komplett IRC-sorozatot nyerte meg, s ez a legnagyobb dicsőség, ami érhette az idén.