Miközben fiaink javában verték az ukránokat Kaposváron, másfél órával későbben kezdő női csapatunk is elkezdte a melegítést a litvánok elleni meccs előtt.

Naná, hogy Simoné az első gól. Ki más adja meg az alaphangot, ha nem egy exkaposvári?

Igazi kosarasországba érkezett meg kedd délelőtt női nemzeti együttesünk: Litvánia a Szovjetunióból való kiválása óta viszonylag rövid idő alatt az urak és a hölgyek mezőnyében is megnyerte már a kontinensbajnokságot.

Férfi Eb-középdöntő, harmadik forduló. Másként: a kulcsmeccs. A helyszín Kaposvár, az ellenfél Ukrajna, a siker kötelező.

Hosszas tárgyalások után felszállt a füst a Sugár úton: eldőlt, hogy visszatér a Falcóba Jesus Ramses Benítez.

"Ez igen!" - kiáltott fel némileg meglepetten Tapodi Péter másodedző, amikor Koppenhágában kiszállt a női válogatottunkat Ferihegyről Dániába szállító repülőgépből.

A belgák ellen kezdő volt, Németországban azonban át kellett adnia a helyét Czigler Lászlónak.

Szóval nagy kár volt ezért a botlásért. Rátgéber László válogatottja számára a franciák elleni szerdai vereség voltaképpen papírforma volt, ez a mostani, olaszok elleni viszont nem.

Elmaradt a csoda, mert Nowitzki kihúzta a csávából a németeket, bár a meccs első két negyedében a nagy Dirk is csak leste, miként csinálnak belőlük bohócot a magyarok.

Megérdemelten nyert Olaszország, mert jobban kosárlabdázott, mint a gyenge formát futó magyar női válogatott.

Kis szerencsével - s mindenekelőtt pártatlan bíráskodás mellett - ezt a csatát igenis megnyerhették volna a magyarok.