Akik gyerekkora óta ismerik Végh Zoltánt, azoknak semmi meglepő nincs abban, hogy az MTK Hungária kapusa hétről hétre átlagon felüli teljesítményt nyújt. Számukra inkább az az időszak jelentett meglepetést, amikor az immár 17-szeres válogatott labdarúgó a kispadot koptatta: Angyalföldön vagy korábban a Hungária körúton.

Hat mérkőzésen mindössze kilenc gól született a fordulóban, ami nagyon kevés, az átlag mindössze másfél gól találkozónként. A leggyorsabb találatot a békéscsabai Bujáki József jegyezheti, ám erről a dicsőségről biztosan szívesen lemondana, hiszen saját kapuját vette be a Balaton FC ellen.

Most jöhetnénk itt azzal, hogy a Real (és Raúl) szombat esti meccsét kigúvadt szemekkel bámuló kollégám a madridi zseni harmadik gólja után (az oxizós, majd az átemelős találatát követően sarokkal alázta meg a Valladolid kapusát), azzal hívta fel cimboráját: "Öregem, láttad, mit művelt már megint a Raúl?!

Ez alkalommal nem a pályáról, hanem a színfalak mögötti állapotokról esik szó e rovatban. Ahová a szurkolók nem láthatnak be, de amiről érdemes tudniuk.

Ünnepség a világítórendszer avatója apropóján, debütáló vezetőedző a vendégek kispadján, apa-fiú párharc, újabb zalai vereség, újabb pécsi győzelem  mindezek miatt választottuk a forduló mérkőzésének a PécsZalaegerszeg találkozót.

Már most két dolog lehetséges: vagy az van, hogy a fővárosi drukkernek immár 200 kilométert kell utaznia ahhoz, hogy élvonalbeli meccsen igazi futballhangulatot teremtő kulturált szurkolók között érezze magát, vagy minden fordulóban villanyvilágítást kellene felavatni.

Ha abból indulunk ki, hogy a Videoton a legutóbbi fordulóban 21-re legyőzte a Siófok együttesét, és egy héttel korábban a Csertői Aurél edzette Balaton FC éppen a székesfehérváriak mostani ellenfelét, a DVSC-t múlta felül 10-ra, akkor egyértelműen a piros-kék alakulat számított az összecsapás favoritjának.