Franciaország tizedszer vagy Oroszország először? A pénteken Párizsban kezdődő Davis-kupa-döntő kapcsán ez a kérdés, választani mindazonáltal nem tudunk. Emitt négy csupaszív játékos, akik közül egy sincs a világranglista első 15 helyezettje között, összesített Grand Slam-győzelmük nem éri el az egyet, amott meg két szuperklasszis, egyikük a világranglista harmadik helyén áll, volt már világelső, amiként másikuk is vezette a rangsort. Kettejük Grand Slam-sikereinek száma pedig három.

Utoljára huszonnyolc esztendővel ezelőtt fordult elő, hogy egy turbékoló jegyespár nyerte meg ugyanazt a nagy tornát: 1974-ben Jimmy Connors és Chris Evert fényképezkedett úgy a wimbledoni trófeákkal, hogy hovatovább összebújtak a blendék előtt. Az idén annyival módosul a kép, hogy az évadzáró Mestertornák győztesei csak telefonon gratuláltak egymásnak, miközben tudható, ha Kim Clijsters ott lehetett volna Lleyton Hewitt mellett a vasárnapi díjátadót követően, a vakuk fényében gyaníthatóan szerelmes csókot váltott volna a WTA- és az ATP-világbajnokság nyertese.

Lleyton Hewittot sokan, sokszor méltatták már, de most megint erre kell sort keríteni, mert nagyon úgy fest, megdönthetetlen a hatalma. Huszonegy évesen kétszeres Grand Slam-győztesnek mondhatja magát, az utóbbi két esztendőben az élen zárta a világranglistát (az idén az első perctől az utolsóig vezetett), és immár kétszeres világbajnok, vagy ha úgy tetszik, Mesterek Kupája-győztes. Mint már sokszor, Hewitt vasárnap is olyat alakított, ami után néhányukban nyilván felvetődik a kérdés: miből van ez az ember?

Juan Carlos Ferrero bazukaszerű, vállról indítható tenyeresei, illetve Carlos Moyá csodálatos küzdelme a fáradtsággal és a fájós hátával utólag jószerével eltörpültek amellett, amit a második elődöntőben Lleyton Hewitt és Roger Federer mívelt a sanghaji pályán.

Belegondolni is szörnyű, milyen helyzet elé állíttatott Carlos Moyá a sanghaji Mesterek Kupája pénteki játéknapján, az utolsó csoportmérkőzése előtt. A spanyolok egykori világelsője, ugyebár, már az első két meccse után biztosította a helyét az elődöntőben, igen ám, de muszáj volt lejátszania a harmadikat honfitársa, Albert Costa ellen, akinek mindenképpen győznie kellett volna a továbbjutáshoz.

November 19-én kezdődik az év legnagyobb hazai sporteseménye, a debreceni szerenkénti tornász-világbajnokság. A Nemzeti Sport kiemelt médiatámogatóként a verseny közeledtével igyekszik bemutatni a sportág egykori hazai és külföldi klasszisait, illetve a jelen kiemelkedő egyéniségeit, akik esélyesként lépnek majd a Főnix-csarnok pódiumára. Emellett megpróbálunk széles körű tájékoztatást nyújtani az esemény előkészületeiről, a világbajnoksággal kapcsolatos friss információkról. Három éve senki sem hitte volna, hogy Lőrik Attila a világbajnokság indulói között lesz.

Sokáig emlékezetes nap lesz a csütörtöki, annyi szent. Mielőtt kitérnénk az újabb drámai mérkőzésekre  merthogy ezúttal is volt belőlük , Lleyton Hewitt előtt kell kalapot emelnünk, már megint. A szemtelenül fiatal, csupán 21 éves adelaide-i srác ugyanis megtartotta a világelsőségét, és Pete Sampras óta ő lett az első teniszező a glóbuszon, aki egymás után két esztendő végén zárta az élen a rangsort. Nem mellékesen, másodjára úgy, hogy egész évben letaszíthatatlan volt a csúcsról!