Hogy mi a közös a Ferencváros, a CSZKA Moszkva, a Spandau 04 és a Catalunya pólócsapatában. Mindannyian legyőzték az Európai Szuperkupa-döntőjében a Vasast. A zöld-fehérek 1975-ben, a szovjetek, ma már oroszok 1984-ben, a németek 1985-ben, míg a spanyolok 1995-ben múlták felül a piros-kékeket, akik vasárnap a Komjádi uszodában újra vízbe szállnak a trófeáért.

"Majd postázzuk neki, vagy bevisszük a kórházba&  magyarázta a pódiumon Faragó Tamás.Ez a gála is jól indult&Montreali bajnokunk szavai nem másra, Létay Krisztiánra vonatkoztak. Az Újpest tehetségének adta volna át a róla elnevezett, az esztendő legjobb utánpótlás korú játékosának járó díjat, ám a sors közbeszólt.

Eddig mindig egyetlen lövésen múlott. Ha az angyalföldiek próbálkoztak, vagy a kapus hárított, vagy a kapufa. Ha az ellenfél tüzelt, a labda megakadt a hálóban. Röviden így foglalható össze a Vasas-Plaket együttesének eddigi Szuperkupa-históriája.

Lapzártáig nem érkezett hír arról, hogy karácsony második napján mennyire sikerült ideális körülményeket teremteni a Szőnyi úti uszodában, az azonban tény, hogy...

"A sydneyi győzelem majdnem mindenre gyógyír volt, elevenítem fel magamban a távol hagyott mondatát, amely után sajnos nem volt idő kérdezni, megállni egy pillanatra, lecsapni a kínálkozó lehetőségre, "Mester, mire nem volt az? Görgényi István, a világ- és Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes vízilabdázó beszélgetésünk legizgalmasabb pillanatához érkezvén átadja magát az ausztrál tévéskollégáknak.

Győzelemmel búcsúztatta a nápolyi vízilabdázás legendás alakját a Posillipo: a kapitányi székbe távozó Paolo de Crescenzo tiszteletére több ezer néző gyűlt össze a Scandonéban, és már a bemutatásnál felállva tomboltak a nézők az edző nevének említésekor. Brescia elleni rangadó megnyerését követően könnyezve köszönt el játékosaitól az öltözőben.

A Budapesti Vízilabda-szövetség is megtartotta rendes évi közgyűlését. Pázmányi Gábor elnök, a nagyszövetség egykori főtitkára jó hírekről tudott beszámolni: "Nem mondtam le  mosolygott erre a szokására utalva.  Tudja, az ember nehezen válik meg régi szokásaitól, de néha mégis előfordul. Hogy most miért? A közeg, talán az elismerés, talán a gyakorlat miatt, hogy ha az órán szerzek egy ötöst, akkor ezt az osztálynaplóba az én nevem mellé írják, nem pedig a Móricka neve mellé.

December 15., Nyugat-Ausztrália, Perth, interjúszoba, a 13. női Világkupa döntője után fél órával. A győztes magyar együttest szokás szerint az angolt remekül beszélő, tolmácsi feladatokat is ellátó Pelle Anikó, továbbá az utolsó, mindent eldöntő gól szerzője, Primász Ágnes képviseli.

A villamoson újra ő a téma. A futóedzések végeztével kissé csapzottan igyekszik haza, fújna egy kicsit a járművön, ám a napokban erre nem nagyon van lehetősége. Munkája akad, nemes munkája: fogadni a gratulációkat. A bátrabbak megszólítják, kezet ráznak vele, ölelgetik, biztatják, legyen szó kisgyerekről, nagymamáról, avagy a jegyellenőrről. Hiába, Faragó Tamást mindenki ismeri. Ismerik, mint a bajnokot, és ismerik, mint női kapitányt.

Szponzori érdekeltségek miatt nem Szuperkupa (a szövetség sportszergyártó cége lenne jogosult ennek a megrendezésére), de ettől még szuper kupa. Karácsony és szilveszter között, december 27-én és 28-án, várhatóan dugig töltött lelátók előtt méri össze erejét a négy fővárosi alakulat. Fila Final Four  ez a neve a kétnapos tornának, amelyen az előző bajnokság legjobbja (Domino-BHSE), bronzérmese (BVSC-Brendon), negyedikje (FTC-VMAX) és ötödikje (UTE-Taxi 2000) vesz részt.

Alessandro Campagna meglepetésszerű görögországi munkavállalása elég jelentős mozgolódást indított el a pólóvilág edzőelitjében: az egyik helyről a másikra mozgó "bábuk sakkjátszmája még akár azt is eredményezheti, hogy ősztől Kásás Zoltán lesz Kásás Tamás edzője. Minthogy az olasz válogatott eddigi kapitánya Athénbe tette át székhelyét, az itáliai szövetség a Posillipo Napoli edzőjét, Paolo de Crescenzót nevezte ki a Settebello élére.

Szaladt. Ahogy csak bírt, utánozhatatlan mozgással, boldogan, önfeledten, ki az uszodából, messze, ahol még a madár se látja. A lelátó tombolt, amint szedte a lábait, ő, a montreali bajnok, aki a lányokból is bajnokot faragott. Nem először, vélhetően nem utoljára. Amúgy a margitszigeti Eb-példát tessék alapul venni. A koreográfia ugyanaz volt ily távol a hazától.

Már a BVSCFTC elődöntő jelezte: ígéretes tehetségek és leendő (és jelenlegi) válogatottak szállnak vízbe. Itt a hirtelen halál döntött, melyben a vasutasok három meccslabdát is elpuskáztak, a Fradi részéről viszont Paján átlövésből betalált, megadva ezzel az esélyt csapatának, hogy megvédje a címét.