Az OB I B-s bajnokságot hatalmas fölénnyel, pontveszteség nélkül nyerte a Ceglédi VSE-Geosaurus gárdája, így tíz év után ősztől újra a sportág legjobb együtteseinek küzdelemsorozatában szerepelhet. A létszám emelése miatt egyébként a ceglédiek harmadik helyezettként már egy évvel korábban is résztvevői lehettek volna az OB I-nek, akkor azonban nem vállalták az indulást.

Már akkor sejteni lehetett, hogy a játékosok az utolsókat fogják rúgni a szigeti nagymedence vizébe (nem képzavar: Mátéfalvy Csaba másodedző kőkemény lábtempó-gyakorlatsora volt a tréning fő része), amikor a szokványos parkolóhelyeken homokhalmokat találtak reggel. A hatalmas áradás ugyanis a várakozások szerint a sziget felső szegélyét is átlépi, ezért az uszodánál is majd egy méter magas zsákfalat készítettek a munkások (elkapott, ugyanakkor sportszakmailag nehezen értékelhető foszlány egy homokot lapátoló melóstól: "Te, ez tisztára olyan, mint a kosárlabda: hárompontos zsákolás&).

A jövő heti Világkupára utazó tizenhárom pólósból hét a Domino-BHSE játékosa, közülük öt olimpiai bajnok  ilyen erőkoncentrációra még nem igazán volt példa a magyar vízilabdában. A Kőér utcában olyan csapat formálódik, amelyik garantáltan tagja lesz az európai elitnek: amióta a sportágban kontinensszerte eluralkodott a profizmus, csak az UTE tudta tartani a lépést a nagyokkal, még a kilencvenes évek közepén  habár a BEK-et és három LEN-kupát nyerő lilák is folyvást anyagi problémákkal küzdöttek. Az ugyanakkor Barcelonától Athénig mindenütt jellemző  leszámítva a zágrábi és nápolyi fellegvárat.

Jaj, úgy élvezem én a strandot, ottan annyira szép és jó, annyi vicceset látok, hallok, és még Bambi is kapható.A fülbemászó sláger, amelyről rögvest a víz, a napfény, a hullámok, a sör, csinos, barna lányok jutnak az ember eszébe. Sokáig két barát, két egykori kitűnő pólós, Ambrus Tamás és Petőváry Zsolt (bár támadónk még mindig aktív, olyannyira, hogy az elmúlt idényben csak úgy szórta a gólokat az olasz A-ligában!) is így volt ezzel.

Voltaképpen egyetlen igazán feltűnő jelenségre figyelhetett fel az, aki szerdán kilátogatott a Világkupa előtti utolsó simításokat végző férfiválogatott edzésére. Szécsi Zoltán fél évtizeddel ezelőtti önmagát idézve, teljesen lecsupaszított arcéllel nyúlkált a labdák után. Tekintettel arra, hogy a kapus a túlzottan gyerekes benyomás "ellen növesztette körszakállt anno, az ember már-már azt hitte, valami fura fordulat állt be életében, ő azonban hamar lehűtött mindenkit: "szétment a kezemben a szakállvágó, véletlenül belenyírtam, ezek után nem maradhatott; nem baj, Belgrádra visszanő.

És akkor az Olaszországból hazatérő, a Vasas-Plaketbe igazolt Binder Szabolcs keze lövésre lendül&

Tizennégy hónappal a pozsonyi Duna-kupán aratott siker után ismét belekóstolhatott a magyar férfiválogatott a végső győzelem édes ízébe (utóbbi jelzőnek nem mond ellent, hogy mindez az Unicum-kupán történt). Tekintettel arra, hogy a sydneyi olimpiát megelőző négyesztendős ciklusban inkább az volt a feltűnő, amikor nem elsőként zárt a csapat, akár erre is helyezhetnénk a fő hangsúlyt. Mindazonáltal egy héttel az évad legjelentősebb eseménye, a Világkupa előtt hamis hangokat szólaltatnánk meg, ha a múlt heti teljesítmény okán a fanfárokhoz nyúlnánk.

Nem véletlen, hogy a magyar köpenyekre fájt leginkább az olasz gyerekek foga& A szombat késő esti finálét követően minden bizonnyal az élelmes labdaszedő srácok vették birtokukba, akik hétfőtől büszkén feszíthetnek bennük a barátok előtt.

Erős túlzás lenne azt állítani, hogy parádésan indult Gergely István magyarországi karrierje. A szlovák válogatott frissiben leigazolt klasszis kapusa három nappal a nyilvánosság előtti bemutatkozást követően máris kórházba került, mégpedig igen súlyos sérüléssel.

A két csapatkapitány, Benedek Tibor és Roberto Calcaterra röhörészésbe fúló diskurzust folytatott a bemutatás alatt, a közelmúltban jubiláló játékosok ajándékokat kaptak; mintha a mosoly országába cseppentünk volna.

Van az úgy, hogy megdönthetetlennek hitt törvényekben csalódik az ember. Albert Einsteint ugyan nem láttuk a német válogatott színeiben, mindazonáltal az ő relativitáselméletéhez méltó módon űzött gúnyt a sportág alapreguláiból a germán gárda. Amellyel kapcsolatban ugyebár egy napja megjegyeztük, félamatőrként nincs esélye arra, hogy partiban legyen az elitegyleteivel  ehhez képest relatíve sima sikert aratott az olaszokkal szemben. Persze ebben a talján együttes is megtámogatta a meccs iránt eleinte tanúsított érdektelenségével  midőn észbe kaptak Calcaterráék, már késő volt. Ezek után már azon sem csodálkozott senki, hogy az ausztrálok a harmadik negyed közepén még vezettek a jugoszlávok ellen  a plávik mindazonáltal sikeresen oltották a tüzet.

Esztendeje a németországi Hagenben történt: Godova Gábor csapata a görögökkel döntőzött az ifi Eb-n. A görögöknek vágott vissza a csoportmeccseken elszenvedett vereségért, a görögöket döngölte, süllyesztette a vízbe. Akkor, az aranycsata utolsó negyedében az égi áldás is köszöntötte a mieinket, záporozó eső közepett ünnepeltek Gulyás Ábelék. Nos, itt Bariban, szombaton este nyolckor úgy voltunk vele, ránk férne az ismétlés  annyi különbséggel, hogy most nem Hellasz fiai, hanem a jugoszlávok a finalisták mellettünk. A szerbek is legyőzték a tornán válogatottunkat, a legjobb pillanatban lehet hát ismét revánsot venni, gondoltuk. Erősen lógott az eső lába, ám úgy voltunk vele, ázzunk el cefetül, de nyerjünk!