Noha az Unicum-kupa csak a jövő héten esedékes, az embernek már szerda délelőtt, a ferihegyi reptéren eszébe jutott a gyomorkeserűket gyártó cég szlogene: "mindig feltűnik egy kedves ismerős. Az idézőjel a kedves szó esetében különösen indokolt, elvégre a férfiválogatottat Athénba szállító gépen Zeljko Klaricot pillantotta meg a társaság, ami többeknél gyomorfelkavarodást okozott, másoknak keserű emlékeket juttatott az eszébe.

Feladni? Ugyan már! Amit megfogadtak, azt be is akarják tartani. Első nekifutásra negyedikek lettek, azt mondják, erre már lehet alapozni. Dunaújvárosban nemcsak beszélnek egy esetleges BEK-győzelemről, hanem tesznek is érte - köztudomásúan rendkívül komoly munka folyik az immáron kétszeres magyar női bajnokcsapatnál.

Az olaszok mondhatják a magukét, a görögök áldhatják a nemzetközi szövetség előzetes döntését, a brazilok meg jobb, ha csendben maradnak. A spanyolok viszont ismét megmutatták, Estiarte nélkül továbbra is a legjobbak közé tartoznak.

Az érmének két oldala van. Ezt nehéz volna megcáfolni. Azt könnyebben lehetne, hogy a szombati találkozó az állítólag elhúzódó országos utánpótlástorna miatt kezdődött félórával később. Egy frászt kezdődött amiatt később. Sokkal inkább azért, mert a jenkik érezték, ha véletlenül ők kerülnek a napsütötte térfélre, úgy járhatnak, mint pénteken a magyar védelem. Az egészben az a mókás, hogy a FINA-szabvány szerint a fehér sapkában játszó együttes (vagyis a hazai csapat) a zsűriasztaltól balra kezd, azaz a jenkiknek kellett volna mindkétszer napfürdőzniük...

Azért a vér nem válik vízzé: a házigazdák a több mint öt évtizede San Franciscóban élő legendát, Tarics Sándort kérték meg arra, hogy dobja be a labdát az első ráúszásnál; a legidősebb evilági magyar olimpiai bajnok, az 1936-os aranyérmesek utolsó élő tagja pedig ahelyett, hogy diszkréten középre pottyantotta volna, bő fél métert tévedve a mi térfelünkre hajította a Mikasát. Ám akárcsak később, ekkor sem éltünk a lehetőséggel: ahogy góltalanul pergett le az első támadás, úgy múlt el találat nélkül több, igencsak ígéretes attak is. Nem az összes, de jó néhány, épp akkor, amikor igazán égető szükség lett volna a gólra.

A filmesek szerint Kolumbusz Kristóf genovai tengerész 1492-ben a paradicsomot hódította meg, midőn felfedezte az Újvilágot (a főhőst Gerard Depardieu alakította, bár ez mellékes), mindazonáltal ismerünk olyan szegmenseket, amelyek nem igazán a Kánaánt idézik. Ilyenek például az amerikai uszodaviszonyok. Medence szinte mindenütt van, ám olyan komplexumot, mint a Hajós Alfréd Uszodának is nevezett Édenkertet, keveset hord hátán a Föld. A Margitszigeten minden együtt van, nem csoda, hogy az onnan induló hadak többnyire diadalmasan tértek meg hódító útjaikról.

Auéban telt ház előtt feszültek neki a csapatok, amelyekben egyetlen nyári szerzemény volt a pályán a kezdő sípszó pillanatában, a Bielefeldtől a Herthába igazoló Arne Friedrich (a Bayern nagy igazolásai közül Michael Ballack még a világbajnokságot piheni ki, Sebastian Deisler és Zé Roberto pedig nagyobb, illetve kisebb sérüléséből lábadozik). Király Gábor állt a Hertha kapujában, ám Dárdai Pál öccse, Balázs pénteki temetése miatt Magyarországra utazott.

"A kialakult helyzet miatt jövőbeni együttműködésünket a Magyar Vízilabda Szövetséggel csak független szakmai szervezetként tudjuk elképzelni  írták június elején levelükben a pólós játékvezetők, s bár akkor tizenöt napos határidőt adtak a sikersportág irányítóinak a reagálásra, az első egyeztetésre csak nemrégiben került sor. Az MTI-hez erről eljuttatott emlékeztető szerint elöljáróban azt tisztázták a tárgyaló felek, hogy szó sincs ultimátumról a bírók részéről, ugyanakkor a szövetség elnöke, főtitkára és a liga első számú vezetője elismerte, hogy az MVLSZ szervezeti és működési szabályzata nem rendelkezik a különféle bizottságok működéséről.

Ha van valami, amin egy Kelet-Közép-Európában felnőtt ember mosolyog az átlagamerikaival kapcsolatban, az az itteniek bájos bárgyúsága. Hogy képtelenek meglátni a kiskapukat, mi több, fel sem tételezik, hogy ilyesmi létezhet egyáltalán. Mindennapjaik a kifinomult életcselek nélkül telnek el, egyetlen szikár mederben folyva, még ha másokéhoz hasonlítva a meder kétségkívül széles, a folyam pedig egyetlen hatalmas hömpölygés.

Élesben is megismerkedni az Amerika friss félelmeiből adódó extra biztonsági intézkedésekkel egyszerre érthető és megmosolyogtató. Néha az az ember érzése, hogy az elmúlt esztendő szeptemberének borzalmai arra a szintre juttatták a helybéli szerveket, amelyekkel hazánk polgárai ötven esztendővel ezelőtt ismerkedhettek meg. Már itt is az a gyanús, ami nem gyanús.