Vicente del Bosque, a futball főnemese
„A spanyol sport iránt tanúsított rendkívüli elkötelezettség, valamint Vicente del Bosque González úr hozzájárulása a sportértékek népszerűsítéséhez különleges elismerést érdemel. Ezért, királyi megbecsülésem kifejezéseként, a spanyol nemességi jogszabályokkal összhangban, számára és utódai számára adományozom a Del Bosque márkija címet” – I. János Károly 2011. február 4-én kelt 135. királyi rendelete a 2010-es labdarúgó-vb-n aratott spanyol győzelem után adományozott nemesi címet a bajszos mesternek. Akinek megszólítása onnantól: Ilustrísimo Señor Marqués de Del Bosque, avagy Méltóságos Del Bosque márkija. Teljesen megérdemelten.
(A főrendi öröklődés szabályai szerint Vicente del Bosquét Del Bosque márkijaként halála után előbb egyik fia, sorban Vicente, Álvaro és Gema, majd unokája, a legifjabbik Vicente követi a cím birtokosaként.)
Del Bosque ifjú Real-labdarúgóként az 1970-es években ismerkedett meg María de la Santísima Trinidad Lópezzel, akivel 1986-ban, Madridban kötöttek házasságot. Magánemberként is hűséges volt, de játékosként és edzőként sem lehetett csapongással vádolni. A salamancai születésű, 184 centis jó kötésű játékos még nem volt 17 éves, amikor 1967-ben szerződtette az akkor épp BEK-címvédő Real Madrid. A visszavonuló Puskás Ferenccel majdhogynem váltották egymást, igaz, Del Bosque a felnőtteknél csak 1968-ban mutatkozott be, ráadásul 1970 és 1973 között folyamatosan kölcsönadta a királyi klub, onnantól viszont hosszú évekre betonbiztos helye lett a blanco tizenegyben.
Innentől nem meglepő, hogy 1975 után a szövetségi kapitányok is kezdték behívogatni az akkor a magyarnál azért nem sokkal magasabban jegyzett spanyol válogatottba, Kubala László kapitánysága alatt ott volt az 1980-as Eb-n, ennek selejtezőjében Ciprus ellen szerezte egyetlen gólját a nemzeti csapatban, igaz, vb-re (így a hazai rendezésű 1982-esre) már nem jutott el.
| Tatabányán Csapó Károly gólja után lecserélték |
 Vicente del Bosque 18 válogatott mérkőzéséből egyet játszott Magyarország ellen: 1977. március 27-én Alicantéban a középpályán kapott szerepet Kubala László szövetségi kapitánytól a Pusztai László és Juanito góljaival 1–1-re végződő felkészülési mérkőzésen. Ezt követően mindkét válogatott kvalifikálta magát az 1978-as argentínai világbajnokságra, amelyen Del Bosque nem vett részt. |
Ma már kevesen vonulnak vissza 34 évesen, a játékosként egyszer (1981) BEK-döntőt játszó Del Bosque így tett, és szinte azonnal edzősködni is kezdett. Edzői karrierje eleinte nem ígérte azt, amivé lett: a történelmi magasságokat. A Real Madrid Castillánál dolgozott, majd hosszú ideig háttéremberként segítette a klubot. Amikor azonban 1999-ben átvette az 1998-ban Jupp Heynckesszel 32 év után (!) a legrangosabb európai kupát megnyerő első csapat irányítását, minden megváltozott. Del Bosque nem próbálta újraértelmezni a futballt, nem akart radikális filozófiai váltást a pályán, ellenben stabilitást teremtett olyan öltözőben, amely tele volt világsztárokkal: Raúl, Figo, Roberto Carlos, később Zidane vagy Beckham mind az ő keze alatt futballozott.
Két Bajnokok Ligája-győzelem és két spanyol bajnoki cím fűződik a nevéhez. Mégis, amikor 2003-ban a klub vezetősége úgy döntött, hogy nem hosszabbít vele szerződést, Del Bosque csendben távozott – elfogadta a döntést.
Már majdnem a 2004-es, spanyol kudarccal záruló Európa-bajnokság után kapitány lett, de akkor még inkább a Besiktas ajánlatát fogadta el. (Két évvel később mexikói kapitány is lehetett volna, de abból sem kért.) A spanyol válogatott élére a Luis Aragonésszal megnyert 2008-as Európa-bajnokság után került, egy újabb közegbe, amelyet a számos egó vagy éppen a Barcelona–Real Madrid ellentét szétfeszíthetett volna, ne feledjük, a spanyol klubfutballban ez volt az az időszak, amelyben a katalán és a madridi óriás közötti rivalizálás szinte háborús méreteket öltött. Del Bosque azonban a válogatottban hidat épített, nem falakat. 2009. június 9-én az azeriek kiütésével ő lett a világtörténelem első szövetségi kapitánya, aki megnyerte első tíz mérkőzését, sőt a szériát egészen 13-ig sikerült elnyújtania.
Így esett, hogy 2010-ben a spanyol válogatott világbajnoki címet nyert Dél-Afrikában. Labdabirtokláson alapuló, türelmes, intelligens futballal, amolyan tiki-takával, két évvel később pedig a 2012-es Eb-n minden idők egyik legdominánsabb tornagyőzelmét aratta. A 2014-es vb-n aztán leáldozott az Armadának, a címvédő a hollandok és a chileiek mögött csoportból sem jutott tovább, ám ez még nem került a távozását egyébként felajánló Del Bosque állásába. Egészen a 2016-os Európa-bajnokságig húzta, ennek végeztével, a nyolcaddöntős spanyol kiesés után állt fel a kispadról, és nemcsak a spanyolról, hanem úgy általában is: abbahagyta.
Miközben a trófeák gyűltek, ő maga változatlan maradt. Jellegzetes bajusza, halk beszéde és visszafogott megjelenése szinte ellentmondott a modern futball harsányságának. Nem volt a média kedvence, nem úgy a játékosaié. Sokan közülük később is úgy nyilatkoztak róla mint egyfajta apafiguráról, aki nemcsak edzőként, hanem emberként is irányt mutatott nekik.
Nem forradalmár volt – hanem mester. Ezért is lett halhatatlan.
| Névjegy |
 VICENTE DEL BOSQUE |
