Joey Barton a személyes Twitter-profilján írta meg, hogy milyen megtiszteltetés érte a hétvégén. A közösségi oldalon szorgosan posztolgató Newcastle United-játékos az alábbi üzeneteket tette ki gyors egymásutánban.
„Bocsi, csörög a telefon."
„Nyugi, nem focival kapcsolatos volt a hívás."
„Morrissey biztonsági főnöke hívott, hogy lenne-e kedvem találkozni a nagy emberrel Glastonburyben? Jó ég, tudja, hogy ki vagyok!"
Majd kitett egy sort a The Smiths nevű zenekar There is light that never goes out című dalából (driving in your car, oh please don't drop me home...), mondván, éppen ezt hallgatja a kertjében ücsörögve.
Hát ezt is megértük, hogy Joey Barton ilyen és ilyen esetek után valódi emberi érzéseket tanúsít – ráadásul egy férfitől érkező telefonhívás kapcsán. No, de ki is az a Morrissey?
Nos, Steven Patrick Morrissey ikon, intézmény, az angol popzene élő legendája, az „utolsó nemzetközi playboy". Az 1982 és 1987 között működött The Smiths zenekar frontembere, aki extravagáns színpadi megjelenésével, zseniális dalaival (amihez azért Johnny Marrnak is volt köze) és megdöbbentő karizmájával a mai napig óriási hatást gyakorol az angol könnyűzenére.
Megszállott vegetáriánus (az egyik idei belga fesztiválon a fellépése napján nem lehet majd semmilyen húsételt kapni), elszánt állatvédő, és igazából senki nem tudja, hogy melyik nemhez vonzódik (saját bevallása szerint egyikhez sem). A köré épülő legendárium egyik ékes bizonyítéka, hogy Angliában létezik könyv, amelynek segítségével végig lehet járni azokat a helyeket, melyeket a Smiths és saját szóló dalaiban megénekelt (rajtuk kívül ilyet csak a Beatles tud felmutatni). Éles nyelvű kritikusa a közélet, a politika és a showbiznisz szereplőinek – ezért ezekben a körökben általános utálatnak örvend. Valószínű, itt találtuk meg a közös szálat Barton és Moz között...
