Az egyesült által az „Álmok színháza"-nak (Theatre of Dreams) nevezett stadion a szezon mérkőzéseinek többségén valóban színházi hangulatot áraszt: igazi, a régi időket idéző szurkolás csak a nagy rangadókon van, akkor is jó részben a vendég drukkereknek köszönhetően. Ezt elégelte meg a klub, és rendhagyó, egyben kissé kínos lépésre szánta el magát: hivatásos akusztikai szakembert ültetett be a szurkolók közé a Liverpool elleni januári hazai mérkőzése.
„A Stretford End lelátón ülő nézők már többször is panaszkodtak, hogy hiába kiabáltak, és hitték azt, hogy hangosan szurkolnak, később a stadion más pontjain ülő barátaik elmondták nekik, hogy szinte semmit sem lehetett az éneklésből hallani" – mondta a Manchester Evening News című lapnak a klub egyik alkalmazottja. – Ezét a Liverpool elleni találkozón profi akusztikust ültettünk a nézők közé, hogy segítsenek erősíteni a lelátón éneklők hangját. És az idei szezonban még lesz olyan hazai meccs, amikor újra ehhez a megoldáshoz nyúlunk majd."
A szurkolók már valóban régóta küzdenek ezzel a problémával: egyrészt ők is szeretnének jó hangulatot, másrészt pedig jó lenne megszabadulni a rivális drukkerek zrikálásától. Az egyik tervük az volt, hogy a vendégszurkolók szektorát áthelyezik a stadionban az East Stadnról az új Sir Alex Ferguson Standre, ahogy azt tavaly tavasszal az Aston Villa elleni mérkőzésen meg is tették, így növelve a szurkolásra hajlamosabb drukkerek tömbjét, de később a stadion biztonsági felelősei megtiltották ezt, mondván veszélyes lehet. Például akkor, ha a Manchester City vendégdrukkerei nekiállnak „poznanozni" egy-egy gól után – a kiváltott rengés statikai károkat okozhat.
Pedig lehet ezt így is, mint a Real Madrid elleni BL-mérkőzésen:
Pedig Anglia legnagyobb klubstadionjában (kb. 76000 néző foglalhat helyet a lelátókon) valóban varázslatos lehetne a hangulat – ha az igazi szurkolók lennének többségben. Csakhogy a nem éppen olcsó jegyek miatt a szegényebb és hangosabb drukkerek mára kiszorultak a stadionból (ez egyébként általános tendencia a Premier League nagy csapatainál), helyüket pedig (szó szerint) turisták, visszafogott középosztálybeli polgárok, illetve a klub szponzorainak öltönyös vendégei foglalták el.
