Fradi–Újpest, Újpest nélkül

Mintha tejeskávét innánk tej vagy kávé nélkül, esetleg fröccsöt bor vagy szóda nélkül: ugyanilyen, ha a legnagyobb magyar futballderbiről hiányzik az egyik fél szurkolótábora. (A csapat persze ott lesz a pályán, de a meccshangulatról a drukkerek gondoskodnak.) A távolmaradással tiltakoznának az Újpest szervezett szurkolói csoportjai a regisztráció ellen, amitől persze a vendégszektor még meg is telhet vasárnap – főleg, ha lesznek sztrájktörők –, de egyrészt a hangulat bizonyára nem lesz ugyanolyan, másrészt ennek a mérkőzésnek a bojkottálása is azt jelzi, hogy erős szembenállásról van szó.

Azt most hagyjuk, hogy vajon kivel szúrnak ki a távol maradó ultrák – a címzettel, vagyis az MLSZ-szel biztosan nem, a szövetségben tán még örülnek is neki, ha a meccsen kevesebb esély lesz a balhéra. Maga a regisztrációellenesség meg nem újpesti jellegzetesség, szinte minden csapat fanatikusai így éreznek.

Tehát az ősprobléma a szurkolói regisztráció.

Felemlegetnek itt sok mindent ezzel kapcsolatban, a Nagy Testvértől a titkosszolgálati megfigyelésen keresztül a politikából ismertté váló listázásig, de ezek a barokkos túlzások inkább csak hatásvadászatra szolgálnak, mint ésszerű érvnek. Egy névről és egy születési dátumról van szó – még soha senki sem mondta el, hogy hogyan is tudna ezekkel akár a vendéglátó klub, akár az MLSZ visszaélni. (Ellentétben mondjuk azokkal a személyes adatokkal, amelyeket a tiltakozók nagy része büszkén megoszt a különböző közösségi oldalakon – ezeket az adatokat kifejezetten kereskedelmi céllal gyűjtik be ezek a honlapok a felhasználóktól, hogy eladják őket, és persze a titkosszolgálatok és egyéb hatóságok is szívesen böngészik ezeket, ha valakiről meg akarnak tudni valamit.) Annak pedig főleg nem kell tartania e két adat megadásától, aki nem készül semmi szabályellenesre. Ez a minimális regisztráció ugyanakkor egyszerű és hatékony módja lehet a megelőzésnek és az esetleges rendbontók azonosításának, különösen megfelelő kamerarendszerrel kiegészítve.

Tudom persze, hogy a futballkultúrának alapvető része az összeesküvés-elméletek gyártása (vö. „a szövetségben eldöntötték, hogy X csapat legyen a bajnok, Y csapat essen ki” típusú magyarázatok), de itt mégis úgy érzi az ember, mintha szándékosan akarnák paranoid módon félreérteni az egész regisztrációt.

Ez is része a „modern futball” elleni tiltakozásnak. A sportág gazdasági alapú fejlődése abba az irányba halad, hogy egyre több kényelmi szolgáltatást nyújt a fogyasztóknak, és egyre több mindent kér tőlük ezért cserébe – pénzt, időt és nem utolsósorban a szabályok betartását, azon szabályokét, amelyek biztosítják a fenti kényelmi szolgáltatások standard színvonalát (is). E szolgáltatások nagy része viszont az ultrák számára nem képvisel értéket, őket kevésbé zavarja mondjuk a rohadó lelátó vagy a húgyban tocsogó vécé, ezért ennek árát sem szívesen adják meg. Csakhogy ez nem a szupermarket, ahol ki-be rakhatunk bármit a kosárból, itt csomagban kapjuk a terméket és csomagban fizetünk. Lehet tiltakozni ellene, de ez a gazdasági átalakulás jellemzően egyirányú utca, nemigen volt még olyan iparág, amelyik visszafelé haladt volna rajta.

Ugyanez igaz magára a szurkolói regisztrációra is: nincs visszaút. Nem is lehet, hiszen nem MLSZ-hóbortról, hanem nemzetközi kötelezettségről van szó. Ez ellen bojkottal tiltakozni olyan, mint amikor az ipari forradalom hajnalán a megélhetésüket féltő munkások a gépeket rombolták le: elkeseredett ellenkezés, amely azonban nem vezet semmilyen eredményre, nem tudja visszaforgatni az idő kerekét.

Természetesen vannak még megoldandó problémák – az például nonszensz és elfogadhatatlan (vagyis „nem pálya”), ha a regisztráció egyes helyeken olyan mértékben lassítja a jegykiadást, hogy emiatt sorok torlódnak fel, szurkolók maradnak le a meccs elejéről. Erre nyilvánvalóan fel kell készülniük mind a kluboknak, mind a szövetségnek – számukra is csomagban működnek a dolgok, valamit valamiért.

És ha már a futballvezetőség teendőiről van szó: értelemszerűen rengeteg fejleszteni való van még a magyar labdarúgásban a szurkolói kérdésén kívül is. De sem a kupakudarcok, sem a létesítménygondok, sem a bundabotrány, sem más nem jelenthet kibúvót a regisztráció bevezetése alól, semmilyen probléma nem lehet hivatkozási alap annak tagadására. Nem azért, mert a regisztráció a legfontosabb, hanem azért, mert minden gond egyszerre fontos. A fenti fogyasztói csomagnak egyaránt része a sportszakma, az infrastruktúra és a szurkolói biztonság, nem lehet őket egymástól elválasztani vagy egymással szembeállítani. Ez egyben válasz a „Ki miatt nem járnak meccsre a családok?” kérdésre is: az összes probléma miatt együttesen, ezért az összes problémát kezelni kell. Vannak erre programok (akadémiák, stadionépítések, tao-támogatás stb.), az MLSZ felelőssége, hogy mindez eredményt hajtson – a regisztrációval együtt.

A szurkolónak meg nincs más dolga, mint szurkolni, véleményt mondani és várni az eredményeket – mást úgysem tehet.