ALAPVONAL. A négyszáz mérkőzésnek nagyjából a fele maradandó, meghatározó, minimum ötven katartikus élményem. Talán életem során családtagjaimon, szeretteimen túl senkitől és semmitől sem kaptam ennél többet.

ALAPVONAL. Rossi mestert nyilvánvalóan nem vezette semmiféle parciális érdek, nem akart »jó lenni« a papánál, hanem úgy találta, a három Dárdai erősítést jelenthet.

ALAPVONAL. Az értékelésekben tehát teljes az egyetértés. A pályán látottakkal ellentétben.

ALAPVONAL. Ezért is ismétlem meg, amit az előző voksoláskor mondtam: nem feltétlenül a legszebb gólt keressük, hanem a szívünknek legkedvesebbet, a legemlékezetesebbet, a futballunkat és az ahhoz fűződő viszonyunkat leginkább meghatározót.

ALAPVONAL. Valahogy aztán megoldottam – erről is bővebben majd a Nemzeti Sportrádióban. Meg még sok másról. Hiszen az én korosztályomnak nem egy, hanem inkább száz története van. Szinte minden versenyről, mérkőzésről, akár edzésről is külön-külön.

ALAPVONAL. A rizikó tehát egyszer bejön, másszor nem. Mint minden edzői húzás.

ALAPVONAL. A 29–23-as végkifejlet aztán szerencsére nem gyarapította azokat az emlékeket, amelyeket egy húsz-harminc év múlva esedékes publicisztikában felidézhetünk, de ez igazán nem gond. A nyolcba kerüléshez sem kell mindig idegbaj. Az majd úgyis jön magától a keddi, zágrábi negyeddöntőben.

ALAPVONAL. Ezeket az alakokat azonban nem ki-, hanem be kellene zárni. Természetesen eldöntendő kérdés, hova. Ha kilétük felfedése és mentális állapotuk szakszerű elemzése után úgy adódik, akkor elmegyógyintézetbe, ha mégsem bizonyulnak súlyosan terheltnek – amin meglepődnék –, akkor máshova.

ALAPVONAL. „A magyar és az egyetemes úszósport egyik legkiemelkedőbb, legkülönlegesebb alakját pályafutása lezárásakor úszóként kell és lehet értékelni.”

ALAPVONAL. Amikor eleink 1958-ban létrehozták az Év sportolója-díjat, bizonyosan nem Eriszt és az ő viszályt szító almáját akarták új életre kelteni. Ennek szellemében, tudatában kellene készülnünk az idei gálára, majd nem sokkal később a Nemzet Sportolója tagságának legújabb jelölésére, valamint A Nemzet bombázói folytatására, a XXI. század magyar góljának megválasztására.

ALAPVONAL. Ha egyebet nem adott volna a »Nemzet bombázói«, a Nemzeti Sportrádió és a Nemzeti Sport közös játéka, mint azt, hogy a helyére emelte az 1966-os magyar–brazilt és a héroszait, már bőven megérte. A mai fiatalok olyan gólokon álmélkodhattak, amelyekről talán el sem hitték eddig, hogy magyar lábakról zúdultak, ívelődtek be világklasszis ellenfelek, kapusok hálójába.

ALAPVONAL. Ha a közélet valamely terepére még igaz, akkor a sportra mindenképpen, hogy ha művelői és követői nem is mindig és feltétlenül a jót cselekszik – lásd győzni mindenekfelett –, de a rosszal szemben még a jót méltányolják.

ALAPVONAL. Egyelőre hagyjuk a norvégokat, vasárnap nem őket kell legyőzni. Az még ráér, legkésőbb a 2027-es magyarországi vb-n vagy a 2028-as olimpián.

ALAPVONAL. Tévedés ne essék, a románok győzni akarnak ma is. Jobban, mint eddig ezen az Eb-n bármikor.

ALAPVONAL. Nem más ez, mint a világszínvonal tisztelete, az igazodás a bajnokokhoz.

ALAPVONAL. Könyörgök, senki ne akarja elhinni, még kevésbé elhitetni, hogy ez a Tyson–Paul minden idők legnagyobb mérkőzése!

ALAPVONAL. A sport bármilyen közösség – így a nemzet – összetartozása erősítésének legegyszerűbb, leghatékonyabb eszköze.

ALAPVONAL. A vezető európai klubtornák,a BL és az El elmúlt harminc esztendejének bármely formációjával szemben éppen ez a fő kifogásom, hogy a nagyok érdekében bajnokságot teremtettek a kupából, a kicsik meg le vannak szavazva. Ezzel egy játékos-pályafutás vagy klub históriájában egyszeri, visszahozhatatlan, bizsergető élménytől fosztva meg nagyjából fél kontinenst.

ALAPVONAL. Mindez a 2–0-s zenicai győzelem kapcsán jutott eszembe, amikor válogatottunk megszerezte a kétezredik gólját. Vajon melyik volt a legfontosabb? A legemlékezetesebb? A legszebb?

ALAPVONAL. Legrobbanékonyabb, legdinamikusabb, legkarizmatikusabb – csupa felsőfok. Az angol kapitányi poszthoz ez bizony elengedhetetlen.