ALAPVONAL. Erősen hiszem, azok a sportemberek tudnak maradandót alkotni, akiknek világlátásuknak, külső környezetüknek és tagadhatatlanul a szerencsének is köszönhetően megadatik, hogy egy klubban, városban, országban igazi otthonra leljenek. Akiknek nem kötnek néhány vereség után máris útilaput a talpuk alá. Másrészt, akik nem fognak az első hívó szóra vándorbotot.

ALAPVONAL. Senki se mondja nekem, hogy ez a szerves fejlődés útja. Igaz, senki nem is mondja. Mert a döntéshozók között ez a jelek szerint igen keveseket érdekel. Úgyhogy nem zárom ki a jövőben a további duzzasztást. A 96-ot logikátlannak tartom – ettől persze még simán bekövetkezhet –, a 128-ra viszont lennének elképzeléseim.

ALAPVONAL. Egyre nyilvánvalóbb, hogy José Mourinho szorulna kezelésre. Mert amire olykor ragadtatja magát, olyat mentálisan egészséges felnőtt ember nem tesz.

ALAPVONAL. Abban pedig egészen biztos vagyok, hogy Szoboszlai nem akart sem okoskodni, sem kioktatni, sem bárkit megbántani. Csupán arra kérte a magyar futball híveit, hogy mindig támogassák a csapatot – igaz, kissé más megfogalmazásban.

ALAPVONAL. Legemlékezetesebb bekapott góljainkat azonban még nem gyűjtötték csokorba, és nem is rangsorolták. Pedig ez a téma is megér egy gondolatsort. Már csak azért is, mert a sportban is visszatükröződő magyar »néplélek« sikert és kudarcot is szélsőségesen él meg, lakodalom és temetés között ingadozik.

ALAPVONAL. Mert amellett, hogy kettős érintés esetén nem vizsgálja a szándékosságot, túlzottan is büntet. Adódik, hogy ilyenkor meg kellene ismételtetni a tizenegyest. Miként, ha a kapus a lövés pillanata előtt elhagyja a gólvonalat (ez ugyancsak tilos), és ennek köszönhetően véd, ugyancsak nem ítélnek gólt, hanem következik a második kísérlet.

ALAPVONAL. A négyszáz mérkőzésnek nagyjából a fele maradandó, meghatározó, minimum ötven katartikus élményem. Talán életem során családtagjaimon, szeretteimen túl senkitől és semmitől sem kaptam ennél többet.

ALAPVONAL. Rossi mestert nyilvánvalóan nem vezette semmiféle parciális érdek, nem akart »jó lenni« a papánál, hanem úgy találta, a három Dárdai erősítést jelenthet.

ALAPVONAL. Az értékelésekben tehát teljes az egyetértés. A pályán látottakkal ellentétben.

ALAPVONAL. Ezért is ismétlem meg, amit az előző voksoláskor mondtam: nem feltétlenül a legszebb gólt keressük, hanem a szívünknek legkedvesebbet, a legemlékezetesebbet, a futballunkat és az ahhoz fűződő viszonyunkat leginkább meghatározót.

ALAPVONAL. Valahogy aztán megoldottam – erről is bővebben majd a Nemzeti Sportrádióban. Meg még sok másról. Hiszen az én korosztályomnak nem egy, hanem inkább száz története van. Szinte minden versenyről, mérkőzésről, akár edzésről is külön-külön.

ALAPVONAL. A rizikó tehát egyszer bejön, másszor nem. Mint minden edzői húzás.

ALAPVONAL. A 29–23-as végkifejlet aztán szerencsére nem gyarapította azokat az emlékeket, amelyeket egy húsz-harminc év múlva esedékes publicisztikában felidézhetünk, de ez igazán nem gond. A nyolcba kerüléshez sem kell mindig idegbaj. Az majd úgyis jön magától a keddi, zágrábi negyeddöntőben.

ALAPVONAL. Ezeket az alakokat azonban nem ki-, hanem be kellene zárni. Természetesen eldöntendő kérdés, hova. Ha kilétük felfedése és mentális állapotuk szakszerű elemzése után úgy adódik, akkor elmegyógyintézetbe, ha mégsem bizonyulnak súlyosan terheltnek – amin meglepődnék –, akkor máshova.

ALAPVONAL. „A magyar és az egyetemes úszósport egyik legkiemelkedőbb, legkülönlegesebb alakját pályafutása lezárásakor úszóként kell és lehet értékelni.”

ALAPVONAL. Amikor eleink 1958-ban létrehozták az Év sportolója-díjat, bizonyosan nem Eriszt és az ő viszályt szító almáját akarták új életre kelteni. Ennek szellemében, tudatában kellene készülnünk az idei gálára, majd nem sokkal később a Nemzet Sportolója tagságának legújabb jelölésére, valamint A Nemzet bombázói folytatására, a XXI. század magyar góljának megválasztására.

ALAPVONAL. Ha egyebet nem adott volna a »Nemzet bombázói«, a Nemzeti Sportrádió és a Nemzeti Sport közös játéka, mint azt, hogy a helyére emelte az 1966-os magyar–brazilt és a héroszait, már bőven megérte. A mai fiatalok olyan gólokon álmélkodhattak, amelyekről talán el sem hitték eddig, hogy magyar lábakról zúdultak, ívelődtek be világklasszis ellenfelek, kapusok hálójába.

ALAPVONAL. Ha a közélet valamely terepére még igaz, akkor a sportra mindenképpen, hogy ha művelői és követői nem is mindig és feltétlenül a jót cselekszik – lásd győzni mindenekfelett –, de a rosszal szemben még a jót méltányolják.

ALAPVONAL. Egyelőre hagyjuk a norvégokat, vasárnap nem őket kell legyőzni. Az még ráér, legkésőbb a 2027-es magyarországi vb-n vagy a 2028-as olimpián.

ALAPVONAL. Tévedés ne essék, a románok győzni akarnak ma is. Jobban, mint eddig ezen az Eb-n bármikor.