ALAPVONAL. Egy másik, a voksolást így vagy úgy befolyásoló törvényszerűség létezését azonban nem tagadom. Ez arról szól, hogy e díj immár hatvanöt esztendős története a labdarúgás és a hozzá való ilyen-olyan – gazdasági, társadalom-lélektani, reklámpszichológiai, szóval az egyre globalizálódóbb világ elhozta – viszony históriáját kivédhetetlenül leképezi valamiképp.

ALAPVONAL. Zakariás József, az Aranycsapat »szürke eminenciása«, akit a legkevésbé emlegettek, emlegetünk, s a leginkább titokzatos alak egyben, aki a legelsőként – ma ötven esztendeje, 1971. november 22-én, élete negyvennyolcadik évében – ment el a tizenegy legenda közül.

ALAPVONAL. A 75 esztendős gerelyhajító olimpiai bajnok, Németh Miklós montreali döntőjének minden mozzanatára emlékezni vélek, holott a győztes dobást nem láttuk egyenesben, mi, a televízió előtt kuksoló itthoniak.

ALAPVONAL. A ma 75 éves Bob Beamon, az atlétikatörténet legnagyobb rejtélyét hagyta reánk valószínűleg. Egy szakmailag magyarázhatatlan titkot: hogy volt képes egyetlenegyszer – mert a szenzációs eredménynek sem előtte, sem utána a közelében sem járt – ekkorát ugrani?

ALAPVONAL. Kettő hiányzik tehát, ezt a szívünk mélyén tagadni nem lehet, meg azt sem, hogy jár az agyunk, ki, kik hagyhatták ott e kettőt, akire, akikre számítottunk a tokiói láng föllobbanásakor is még.

ALAPVONAL. A fizika törvényeit lehetetlen fölülírni ugyanis. Ergo: a valóban jól elvégzett 11-est képtelenség védeni. A rosszul rúgottból lehet gól, lesz is számos alkalommal, ha a kapus rossz irányt fog, szinte mindig.

ALAPVONAL. Mészöly Kálmánban mintha a tárt karú szeretet hajlamát, s a fékezhetetlen – nem rossz értelemben vett! – „dúvadságot” gyúrta volna össze a Teremtő, ami így egyben a lebírhatatlan életörömöt, életakaratot mutatja nekünk.

ALAPVONAL. Embert ily gazdaságosan futni, gátat ily tökéletesen venni négyszáz méteren nem láttam, s hinni szeretném, nemcsak nagy eredményeket, új szemléletet is hozhat az új világcsúcstartó, a norvég Karsten Warholm példája.

ALAPVONAL. A magyar futballválogatott a három mérkőzéssel e játéknak a teremtésben kapott eredeti célját, a szakadásig való küzdés, az örömre való készenlét meg a bánatból kirobbant katarzis együttállásáról tanúskodó kegyelmi állapotot adta vissza nekünk.

ALAPVONAL. Tudom, a terv előbb-utóbb célba ér, a mi szemünk, szívünk, lelkünk – mert imádjuk a labdarúgást, ami nem ereszt – az új módihoz is hozzászokik majd pillanatok alatt. Lehet, mégis elveszítünk közben valamit?

ALAPVONAL. Régi óhajomat adom elő megint: ha indulóink kétharmada az Eb-n úszott idejénél jobbal ér célba Tokióban, a 2000 utáni módival is megbékélek talán.

ALAPVONAL. A szurkoló, aki egy a történettel, s aki „eggyé lenni” vágyik csapatával, nagyon szeretné a misztikus uniót (a feloldódás csodáját) megélni a maga életében, nagyon kívánná a „belső körhöz” tartozónak tudni magát.

ALAPVONAL. A Széchy-történet a maga sajátos terében „üdvtörténet” volt ugyanis, a szó Németh László-i értelmében akár. E „tervben” a tökélyt célzó szakmai felkészültség és a morális feladattudat, a személyes ambíció és a közösség szolgálatának szintén morális igénye szétszálalhatatlanul összenőtt.

ALAPVONAL. Tanulságos olvasmány, de a kor egyéb történéseit is számba véve csupán, hisz az itteni szövegek a röhejesség és a borzalom – nem is széles! – érzelmi dimenziójában járhatnak a ma emberének valószínűleg, ha hajlandó még elolvasni e sorokat egyáltalán.

ALAPVONAL. Az Aranycsapat csodájában – ami e folyamat csúcsa lett a könyv szerint! – az említett trénerek külhoni hódításának (jó, Bukovi kivételével) vajha mekkora része volt?

ALAPVONAL. Hiába, az ezüst még a legnagyobbaknál sem számít, ha arany is kerül a láthatárra? Pedig ott, akkor Vermes Albán a maga tehetsége és lehetőségei csúcsára ért – ideje jobb lett, mint a hiányzó amerikai­aké, sikere teljesnek tekinthető.

ALAPVONAL. Akarjuk, nem akarjuk, üdvösnek tartjuk vagy sem e fordulatot, a futballról való beszédnek kisebb része az, ami a pályán megesik, igen nagy hányadát e virtuális tér inspirálja, befolyásolja, alakítja ma már.

ALAPVONAL. Látszik, mit akar játszani a válogatott – négy-öt kényszerű „cserét” is elvisel! –, s azt is talán, hogy nemcsak önnön arcáért, de így vagy úgy, a magyar futball tradíciójáért és sokak öröméért lesz felelős ezután.

ALAPVONAL. Ember volt Maradona, gyarló lélek, aki sorsával a futballt a maga összetettségében megismételhetetlen töménységgel mutatta meg, a pályán az öröm és e játék csodájának emlékezetét hagyta reánk.

ALAPVONAL. A 6:3 csodája az ugyanis, hogy az említett törvényt fölülírhatja bennünk. Rájöhettünk: ama meccsnek számos részlete több évtized múltán is ámulva és tanulsággal nézhető.