Liu Shaoang: Nem befolyásol, hogy Shaolin nincs itt

– Soványnak tűnik.
– Fogytam öt kilót az elmúlt hetekben-hónapokban, de ez is volt a cél – válaszolta Liu Shaoang azok után, hogy a kínai vegyes váltó két hiba után végül a negyedik helyen végzett a milánói olimpián. – Az olaszok például egy fejjel alacsonyabbak nálam, azzal, hogy kevesebb a súlyom, a robbanékonyságom jobb lehet. 

– Az erejéből nem veszített a fogyással?
– Nem érzem azt, hogy gyengébb lennék, sokkal inkább azt, hogy könnyebb, pontosabban könnyedebb vagyok és dinamikusabb. A robbanékonyságom amiatt jobb, hogy kisebb súlyt kell megindítani a jégen. 

– A vegyes döntőjében úgy tűnt, áll a zászló Kínának, aztán jött két hiba, s ebből jött a negyedik hely – hogyan élte meg a futamot?
– Büszke vagyok a csapatra, mert mindenki jól teljesített, s persze mondhatjuk, hogy a döntőben nekünk nem jött ki a lépés, de ugyanezt elmondhatják a hollandok is, akiknek meg az elődöntő nem sikerült, aztán a B-döntőben olimpiai csúcsot futottak. A short track ilyen: ha ezt a döntőt, vagy akár ezt a napot újra elkezdenénk, más vége lenne. Hibáztak a dél-koreaiak is, ez is mutatja, hogy a sportág jellegzetessége mellett az is döntött, ki hogyan viselte el a terhet, nyomás nem csak rajtunk volt. Én személy szerint nem éreztem semmiféle nyomást, viszont a csapatban nekem van a legtöbb tapasztalatom az olimpiákról, többeknek a milánói az első olimpiája. Márpedig egy olimpiai pályán egy olimpiai döntőben korcsolyázni teljesen más. 

– Nyolc éve…
– … Arra gondol, milyen voltam, amikor gyerekként elkezdtem az egészet, hogy a pjongcsangi olimpián mindhárom egyéni számban kizártak? 

– A kizárások ellenére is kedves emlékeket idéz fel az emberben az a nyolc évvel ezelőtti olimpia.
– Mindannyiunkban. Visszatérve a milánói döntőre: az érmes csapatok jól korcsolyáztak, gratulálok mindenkinek – ha lesz rá időm, oda is megyek mindenkihez, hogy ezt elmondjam nekik. 

– Az egyéni versenyt illetően milyen tervekkel, célokkal érkezett Milánóba?
– A mezőny nagyon erős, sok a fiatal, de nagyon jó korcsolyázó. A célom ugyanaz, mint volt négy éve Pekingben: ott lenni minél több döntőben, s ha már ott vagyok, jöhetnek a bravúrok. 

– Magyarországtól úgy búcsúzott, hogy a montreali világbajnokságon minden távon nyert, s öné lett az összetett elsőség is – a sportág történetében akkor hirdettek utoljára összetett győztest. Azóta is ott van a világ legjobbjai között, de az az aranydömping elmaradt: mi változott meg? A vetélytársak lettek erősebbek netán?
– Eltelt négy év azóta, huszonnyolc esztendős vagyok, bár tudom, ez nem látszik az arcomon – Knoch Viktor is huszonnyolc éves volt, amikor Pjongcsangban nyertünk a váltóval. Azért a kort már érzem, de ez nem azt jelenti, hogy mondjuk a technikám változott volna, egyszerűen csak érzem, hogy öregszem. Megérkezett egy új generáció, köztük például a kanadai William Dandjinou, aki a kiváló genetikai adottságai mellett minden téren remek: ő az a koris, aki élre áll, levezet kilenc kört, és még ezek után is az orrán veszi a levegőt… 

– Verhetőnek tartja?
– Abszolút! 

– Ugye tudja, milyen kérdés jön a végére?
– Shaolin?

– Igen. 
– Beszélhetünk róla. 

– Gondolom, arra készültek, hogy együtt lesznek itt egy újabb olimpián. 
– Ez nem kérdés. De arról, mit gondol Shaolin, őt kell megkérdezni. 

– Tiszta sor, arról viszont csak ön nyilatkozhat, ön hogyan éli meg azt, hogy a bátyja nincs itt?
– Már korábban beszéltem a kínai vezetőséggel és Linával, az edzőnkkel is, elmondtam nekik, az, hogy Shaolin nem lesz itt az olimpián, engem nem fog befolyásolni. Szerintem vagyunk már azon a szinten versenyzőként, hogy ezt ki tudjuk zárni. Ha ő lenne a helyemben, ő is ugyanígy tenne. Nézőként itt lesz, szurkolni fog nekünk. 

– Lát majd Shaoang-érmet Milánóban? Másként: az elmúlt két olimpián nemcsak döntőben futott, hanem érmet is nyert – csalódott lenne, ha nincs érem, csak döntős helyezés?
– Csalódásként élném meg, ha nem szereznék érmet, ezért nem is mondom, hogy nem lesz.