Az első két futamot követően az amerikai egyes csapat már négytized másodperccel vezetett a kanadaiak és a németek előtt.
A harmadik futamban aztán a Steven Holcomb kormányozta gárda újabb öt századdal növelte előnyét, így már 45 század volt az előnye a kanadaiak és 54 század a németek előtt. A negyedik helyen is egy német bob állt: ebben a futamban német kettes és a kanadai kettes csapat is visszaelőzte a svájciakat, de ők már egy másodpercen kívül voltak az éllovashoz képest.
Bár a negyedik futamban – ahol fordított sorrendben jönnek a versenyzők – a svájciak átvették a vezetést, javítaniuk nem sikerült, így maradtak összesítésben a hatodik helyen. A korábban kettesben olimpiai aranyat nyerő kanadai Lüders három századdal tovább is növelte az előnyüket velük szemben.
A kettesben most ezüstérmes német Florschütz viszont csúnyán elrontott egy kanyart, emiatt az utolsó előtti időmérőnél még a kanadai mögött volt. A végén azonban sikerült korrigálnia, így ha csak két századdal is, de megelőzte a kanadai kettes csapatot.
Ezután következtek az éremesélyesek: a kettest nyerő, amúgy négyszeres olimpiai bajnok német Lange remek negyedik futammal zárta az olimpiát – és előfordulhat, hogy a pályafutását is, mert egyes hírek szerint visszavonul – és ennek köszönhetően le is dolgozta kilenc százados hátrányát a kanadai egyes csapattal szemben, sőt egy századdal meg is előzte őket. Így a kanadaiak kénytelenek voltak beérni a bronzzal.
Már csak az amerikaiak voltak hátra, akiknek egy biztonsági futam is elég volt az aranyhoz. Nem is jöttek igazán jól, közel két tizedet vesztettek az előnyükből, de 38 század így is megmaradt belőle, így 1948 után újra amerikai aranyérem született ebben a versenyszámban.
| FÉRFI NÉGYES BOB | |
| 1. Egyesült Államok (Holcomb, Mesler, Tomasevicz, Olsen) | 3:24.46 |
| 2. Németország (Lange, Kuske, Rödiger, Putze) | +0.38 |
| 3. Kanada (Rush, Bissett, Brown, Le Bihan) | +0.39 |
| 4. Németország | +1.12 |
| 5. Kanada | +1.14 |
| 6. Svájc | +1.25 |
