Téli olimpia: „Úgy haraptam a végén a levegőt, ahogy senki” – aranyszavak

Liu Shaolin Sándor: – Nagyon össze kellett rakni magunkat fejben, és hát… mi vagyunk a legjobbak! Egy hibát sem követtünk el, mindenki nagyon akart. Még mindig szótlan vagyok. Az utolsó váltásnál tudtam, hogy ha csak a kanadaiak vannak előttünk, akkor biztosan csak a pályát fogják tartani, és hogy engem biztos nem szed le senki, mert ha megteszi, akkor én leszek a legnagyobb lúzer. De megcsináltam, és úgy haraptam a végén a levegőt, ahogy senki.

Liu Shaoang: – Váltóban eltűntek a magánproblémák. A 38 éves várakozásnak most már vége van, és egyből egy aranyéremmel. Ez hihetetlen!

Burján Csaba: – Még felfoghatatlan az egész. Kemény futam volt, de nyugodtan akartunk korizni, és ez sikerült. Ha belegondolok, hogy nyolc-kilenc évesen nyitott pályán kezdtünk el korizni, és most itt vagyunk a világ tetején, ez eszméletlen!

Knoch Viktor: – Ültünk a szobában, és mondtam a többieknek, hogy kerültünk mi ide? Büszke vagyok erre a csapatra, ezt a győzelmet nem lehet felfogni… Biztos voltam benne, hogy mindegy hol végzünk, elsírom magam a végén. Nagyon kimerültem mentálisan. Aztán beértem, és nem éreztem semmit. Nem éreztem magam boldognak, nem tudom még átérezni, ahhoz kell egy pár nap.

Lina, a magyar férfi rövid pályás gyorskorcsolyaváltó edzője is megszólalt:

„Ádó (ez Liu Shaoang beceneve) is nagyot futott. Mondtam is neki, hogy »Szia, Ádó! Félelmetes, fantasztikus voltál. Tökéletes munkát végeztél!«”

„Shaolin utolsó két köre is fantasztikus volt. Amit elterveztünk, az be is jött. Hosszú volt az idő az első naptól az utolsóig. Hihetetlen, amit elértünk. Az elmúlt években napi 12-14 órákat dolgoztunk, hogy itt lehessenek.”

„Ha jó gyorskorcsolyázókat akarsz nevelni, az nagyon kemény munka. Nekünk négy jó gyorskorcsolyázónk volt, akiket tökéletes fizikai és mentális állapotban kellett tartani akkor is, amikor veszítettek.”

„Shaolin az ötszáz után egy kicsit összetörve ült az öltözőben, mert A-döntőt akart menni, és érmet szeretett volna nyerni. Beszélgettünk öt percet, és mondtam neki, hogy »menjünk neki a következőnek! Nem kell ezen gondolkodni, keménynek kell lenned, mert te vagy a kulcsfigura ebben a váltóban«. Ha mentálisan leeresztesz, akkor a többiek sem tudják, hogy mit kell tenni. Tökéletes munkát végzett négy perc alatt. Elkezdett zenét hallgatni. Fantasztikus, hogy ebből felállt, és nyert mindenkiért.”