Az Északi Játékoktól Chamonix-ig – a téli olimpia megszületésének rövid története

Van egy klasszikus olimpiatörténeti kvízkérdés, amit gyakran hibásan tesznek fel. Ki az egyetlen sportoló, aki nyári és téli olimpián is nyert aranyérmet? Erre a válasz az amerikai Eddie Eagan, aki az 1920-as nyári játékokon Antwerpenben ökölvívásban félnehézsúlyban nyert, valamint 1932-ben Lake Placidben a négyes bob tagjaként is első lett. Csakhogy itt van Gillis Grafström, a svéd, aki műkorcsolyázóként háromszoros olimpiai bajnok lett. Grafström 1920-ban, 1924-ben és 1928-ban is győzött. Az első téli olimpiát csak 1924-ben rendezték meg Chamonix-ban, ám a műkorcsolya már a nyári olimpia műsorán is jelen volt. Így Grafström egyszeres nyári és kétszeres téli olimpiai bajnok, igaz, ugyanabban a sportágban.

Pár téli sport már az első téli játékok előtt műsoron volt, így természetes igényként jöhetett létre az újkori olimpiák programjában egy különálló új sorozat.

De volt egy probléma.

A skandináv, főként svéd központú Északi Játékok (Nordic Games) már létezett, felvonultatva gyakorlatilag az összes népszerű téli sportágat. 1901-ben volt az első, és nagyon gyorsan annyira elismertté vált, az emberek annyira megkedvelték, hogy még az első világháború alatt is megrendezték 1917-ben. A program mindig változott, de síugrás, lesiklás, sífutás, szkeleton, műkorcsolya, jégkorong, curling, gyorskorcsolya, jégvitorlázás, bandy és még több sportág szerepelt a programban. Helyet kaptak nyári sportágak, így lovaglás, vívás, úszás is, de ezek mellett voltak autó- és motorversenyek is.

Ennek egyik központi figurája Viktor Balck volt. A svéd sport atyja, aki katonaként is tekintélyes pályafutást tudhatott magáénak, a Nemzetközi Korcsolyázószövetség elnöke (ISU), jelentős szerepet játszott az Északi Játékok sikerében. Ugyanakkor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alapító tagja is volt…

Az Északi Játékok népszerűségét látva a NOB-ban is felvetődött, hogy létre kellene hozni egy sorozatot a téli sportokkal, ám az északiak érthetően riválist láttak ebben, és nem szerették volna, ha az olimpia programja téli sportokkal gazdagodik. Már 1908-ban rendeztek műkorcsolyaversenyt a londoni olimpián, amit terveztek a 1912-es stockholmi nyári játékokra is, de végül a svéd rendezők elvetették, mivel a következő évben természetesen része volt az Északi Játékok programjának – akkor még ez utóbbi volt a jelentősebb, ha téli sportokról volt szó. Azonban az első világháború után, 1920-ban a műkorcsolya mellett a jégkorong helyet kapott a nyári olimpián.

Voltak ellenzői annak, hogy az 1920-as játékokon a műkorcsolya műsoron legyen. Balcknak nem tetszett a terv. Ugyanis szerette volna elérni, hogy az első világháború után eltiltott nemzetek – így a magyar is – részt vehessenek a versenyeken, amiről viszont a rendező Antwerpen hallani sem akart. Balck megfenyegette az ISU tagjait, hogy eltiltja őket, ha indulnak a belga városban, de később megenyhült, és nem függesztett fel senkit sem. Ám az 1920-as játékokon az ISU nem vállalta el a rendezést, így az akkori verseny elég kaotikusan alakult.

A téli sportok egyre nagyobb olimpiai elismerése miatt az Északi Játékok szervezői egy évvel elhalasztották az 1921-re tervezett játékokat, hogy az esemény két nyári olimpia között legyen – itt már sejthető volt, hogy a NOB akarata érvényesül inkább. A NOB-on belül egyre több tagország szorgalmazta, hogy nagyobb teret kellene adni a téli sportoknak – leginkább a franciák, a kanadaiak, az olaszok és a svájciak –, így megszületett a döntés: a párizsi nyári olimpia évében, 1924-ben Nemzetközi Téli Sporthetet rendeznek, aminek a franciaországi Chamonix ad otthont.

Összesen tíz sportág szerepelt az „étlapon”: bob, sífutás, curling, műkorcsolya, jégkorong, katonai járőrözés (military patrol, a sílövészet elődje), északi összetett, síugrás, gyorskorcsolya. A január végi, február eleji eseményen 16 ország 256 versenyzője vett részt. Az első aranyérmet az amerikai Charles Jewtraw szerezte meg gyorskorcsolyában, 500 méteren. Az 1922-es Mount Everest-expedíció külön aranyérmet kapott. Erről a játékokról a curlingben és a katonai járőrözésben elért eredményeket a NOB csak 2006-ban ismerte el.

A sporthét óriási siker lett. Olyannyira, hogy a NOB két évvel később hivatalosan is az első téli olimpiának nyilvánította a Chamonix-ban megrendezett sportversenyeket.

Az Északi Játékok sorsa innentől megpecsételődött. Ebben a téli olimpia megszületése és gyorsan növekvő népszerűsége mellett szerepet játszott az 1924-ben létrejött Nemzetközi Síszövetség (FIS), amely jó összefogta a havas-jeges olimpiai sportokat, valamint szintén szerepet játszott Viktor Balck 1928-ban, 84 éves korában bekövetkezett halála. Az utolsó Északi Játékokat 1926-ban rendezték meg. Az 1930-ra tervezett játékokra az időjárásra hivatkozva nem kerítettek sort, és mivel 1934-ben is elmaradt, világossá vált, hogy ennek a sorozatnak annyi. Ugyanakkor a svédek, a norvégok, a dánok és a finnek később is szerveztek külön gyorskorcsolya- és jégtáncversenyeket Északi Bajnokság néven.

A téli olimpiai játékok nemcsak átvette az Északi Játékok úttörő szerepét, hanem azóta is folyamatosan fejlődve a sportvilág egyik legjelentősebb sporteseményévé vált.

Források:
Ron Edgeworth: THE NORDIC GAMES and THE ORIGINS OF THE OLYMPIC WINTER GAMES
Olympedia
olimpia.com