Ausztrália - A verhetetlen Agassi-csapat

A tornát 1987-ben megnyerő gumiembert kora a fittség mintaképeként ismerte, így hihetünk neki, midőn arról értekezik, hogy "nem lennék meglepve, ha Andre még 35 éves korában is gyűjtögetné a Grand Slam-trófeákat. Annak idején igen büszke voltam magamra, hogy milyen keményen edzek, ám az Agassi által elért erőnléti szint egy új fejezet a tenisz történetében. Az ugyanis egyértelmű, hogy a 128-as mezőny legidősebb tagja volt fizikálisan a legtökéletesebb állapotban. Az Australian Opent csak az nyerheti meg, aki tökéletes kondícióban érkezik Melbourne-be. Akadnak szép, napsütéses napok a Roland Garroson és Wimbledonban is, olykor az elviselhetetlenségig párássá válik a levegő New Yorkban, ám annyira brutális körülmények között sehol sem kell teniszezni, mint itt. A hőmérséklet rendre negyven fok körül van, ami a napon hatvan-hetven – ilyen hőségben vereségre ítéltetett az, akinek nincs elég ereje. Ez valóban olyan, mintha egy szaunában kellene mérkőzni, vagy úgy levegőt venni, hogy a száj közelében egy hajszárító ontja a forróságot. Kiszáradás, izomgörcs, hidegrázás, veszélyesen magas pulzus – átlagos tünetek a csupán átlagosan felkészülteknél. Idén heten adták fel a meccsüket a férfimezőnyben, közülük öt az északi féltekéről érkezett. Így járnak azok, akik azt hiszik, az ausztráliai út csupán egy hangulatos évkezdet, az erőnlétet majd megszerzik játék közben. Pláne, ha decemberben túl sokat pihentek. Andre más. Első kilenc profiéve során egyszer sem jött el Melbourne-be. Igaz, a fizikuma sem izgatta túlzottan, kizárólag kommersz kajákat fogyasztott. Amióta elkezdték érdekelni a kemény edzések, elképesztő eredményeket produkál. Ha csak melbourne-i mérlegét vesszük: hetedszer játszik itt, négyszer eljutott a döntőig.”
Cash megjegyezte azt is, hogy az önmaguknak ennyire gyilkos tempót diktáló világsztárok soha nem szokták elárulni edzésprogramjuk részleteit. "Én sem osztottam meg semmit a többiekkel, még a Davis-kupa-válogatottban játszó csapattársaimmal sem. Andre ugyanilyen. Csupán annyit tudunk róla, hogy egy kegyetlen program szerint készül, a könyörtelen Gil Reyes irányításával. Hetekig nem fog ütőt a kezébe, a nevadai sivatag homokdombjait rója föl-le, föl-le. De senki sem edzhetett vele, senki sem nézhette közben. Reyes idén annyit kibökött, hogy harminc fölött már nagyobb hangsúlyt kell helyezni az alsótest karbantartására – ennyi. És persze még ott van az új edző, Darren Cahill: Hewitt kirúgta, Agassi köszönte szépen. Darrent mi csak »Gyilkos« becenéven ismerjük, s nem azért van ott Agassi mellett, hogy átalakítsa a játékát. Ô nem az ütések nagymestere, viszont óriási érzéke van a részletekhez, szorgalmas és rendkívül jó motivátor. Annak a vonalnak a folytatója, amelyet még a legendás Harry Hopman indított el. Ôk így együtt Andréval verhetetlen csapatot alkotnak.”