Menekültből világklasszis

A derék Ivan kilencévesen, édesapja "nyomására" kezdett el teniszezni, jóllehet nagy hatással volt rá az akkoriban csúcsformában játszó Stefan Edberg is. Néhány évvel később megnyerte a Rucanor-kupát, az ott kapott 1500 márka volt az első pénzdíja, vett is belőle egy szép nyakláncot, amelyet azóta büszkén visel. Miután kirobbant a délszláv háború, úgy tűnt, kettétörik Ljubicic karrierje, a családnak ugyanis menekülnie kellett - kész szerencse, hogy 1993 áprilisában Ivant megtalálta Carlo Bruccieri, aki egy Torino melletti település klubjának volt a vezetője. Ljubicic három évig edzett ott, mint mondta, ez az időszak versenyzői és emberi szempontból is rendkívül fontos volt a számára.

Holott végig magányos volt - igaz, talán éppen ezért indult meg előre, elvégre csak saját magára számíthatott. Ekkor döntötte el, hogy bosnyák származása ellenére Horvátország színeiben fog versenyezni. 1995-ben Rijekában megnyerte a horvát bajnokságot a 16 évesek között, győzött a Winter Cupon, majd párosban, Zeljko Krajannal elhódította az Orange Bowl-trófeát. Később juniordöntőt játszott Wimbledonban, második is volt a korosztályos ranglistán, hogy aztán felcsapjon végre profinak. Négy éve Lyonban megnyerte a rangos ATP-tornát, és bár azóta is csak ezzel az egy ATP-trófeával büszkélkedhet, egyáltalán nem számít "visszaesőnek", épp ellenkezőleg: jelenleg 14. a világranglistán. Egyébként is elégedett, hiszen novemberben megnősült, álmai városában, Monte-Carlóban él, egy 45 négyzetméteres albérletben. Így jobban megéri neki.

"Valószínűleg a pályafutásom végéig itt maradok. Olykor nehezen viselem, hogy nem lehetek a feleségemmel, de jelenleg nagyon fontos a karrierem. Sohasem unatkozom. Reggel fél nyolckor kelek, utána futni megyek az edzőmmel, majd megreggelizem. Ezt követően másfél órát töltök a konditeremben, délben kezdődik a teniszedzésem, aztán ebéd, majd a délutáni tréning következik az atlétikapályán. Utána visszatérek a teniszpályára, ahol még másfél órát játszom, este kilenc körül pedig vacsorázom. Ilyen sűrű napi program után sohasem okoz gondot az elalvás - mondta a kopaszodó horvát, majd külön kiemelte, miért imádja Monte-Carlót: - Szerintem a világ egyik legbiztonságosabb városa. Egyszer elveszítettem a kocsikulcsot, majd miután elmondtam a rendőrségen, hogy a Horvát Olimpiai Bizottság jelképe van a kulcstartómon, szinte azonnal behívtak. Elő is kerítették a kulcsomat.