Nem is tudom, Roger Federer vagy a teniszsport nagyságát jellemezte-e inkább a svájci zokogása az Australian Open férfi egyes döntőjének díjátadóján.
Azt már többször megírtuk, mekkora utat járt be a most 36 éves legenda a 2012-es wimbledoni sikertől a tavalyi melbourne-i diadalig. Kudarcok, az idő múlásának felismerése, a visszavonulás gondolata, térdműtét, a visszatérés bizonytalansága... De Federer sorban megküzdött mindegyikkel, az idén pedig már favoritként utazott Ausztráliába.
Azt már többször megírtuk, mekkora utat járt be a most 36 éves legenda a 2012-es wimbledoni sikertől a tavalyi melbourne-i diadalig. Kudarcok, az idő múlásának felismerése, a visszavonulás gondolata, térdműtét, a visszatérés bizonytalansága... De Federer sorban megküzdött mindegyikkel, az idén pedig már favoritként utazott Ausztráliába.
Mégis elsírta magát a 20. Grand Slam-trófea magasba emelése közben.
Pedig ugyanolyan udvarias mondatokat sorolt előtte, amilyeneket az előző tizenkilenc alkalommal, a közönség hasonlóan éljenzett, meg egyébként is gondolhatnánk, volt alkalma megszokni a sikert: az 1968 óta íródó open éra Grand Slam-tornáinak tíz százalékát ő nyerte meg.
De vannak az életben olyan pillanatok, amelyeket nem lehet rutinból kezelni.
Merthogy a sportág történetének legjobbja éppen annyi áldozatot hozott a húsz évvel ezelőtt kezdődő profi karrierjében, mint bárki más. Kemény edzések ezrei, hosszú utazások, a saját ágy nélkülözése hónapokig, nagy mérkőzések, hatalmas elvárások, rengeteg szponzor- és médiaesemény. Közben férjként és apaként is helytáll, hiszen lehet bármekkora stáb mögötte, jöhet akármilyen fontos döntő, ha a négy gyermeke tőle szeretné hallani az esti mesét, nincs mit tenni. Mindemellett a pályán és azon kívül is példaképként kell viselkednie, mert a világ egyik legnépszerűbb sportolója nem küldheti el a legmesszebb lévő helyekre a labdamenet közben a telefonjával vakuzó nézőt, és szombat este sem hányhat egy svájci sikátorban borosüveggel a kezében.
Persze Federer páratlan eredményeihez és elismertségéhez kellett csodás tehetsége, jó neveltetése és nagyszerű emberi tulajdonságai, de a tökéletességhez még ez sem elég – az alázatos munkára és a kitartásra ugyanakkora szükség van. Mondhatná erre bárki, hogy mindez ki van fizetve, hiszen a világ pénzét megkereste pályafutása során. Csakhogy van, amit még svájci frankért sem lehet megvásárolni.
A huszadik Grand Slam-trófea magasba emelésének pillanata például éppen ilyen.
Játszik az ETO! – Thury Gábor jegyzete
Nem örülünk, Vincent – Bodnár Zalán jegyzete
