Hozzászoknánk – Klein Ron jegyzete

Amikor tavaly májusban Fucsovics Márton megnyerte a salakos genfi tornát, Taróczy Balázs után 36 évvel emelhetett magasba megint trófeát magyar férfi teniszező ATP-versenyen. Kilenc hónappal később ismét a fináléba jutott, s bár a lassan stabil top 20-asnak számító orosz Danyiil Medvegyev túl kemény ellenfélnek bizonyult Szófiában, a 27 éves sportoló teljesítménye és fejlődése arra enged következtetni, hogy nem kell évtizedeket várnunk az újabb nagy sikerre.

A legjobb magyar teniszező a vereség ellenére sem lehet csalódott, hiszen bejutott a döntőbe, amire többek között a top 10-hez közelítő orosz Karen Hacsanov, a háromszoros Grand Slam-győztes svájci Stan Wawrinka, vagy éppen az Australian Openen Roger Federert búcsúztató görög Sztefanosz Cicipasz sem volt képes. Hétfőtől ismét a top 40-ben jegyzik a világranglistán, az 500-as kategóriájú rotterdami ATP-viadalon is jó eséllyel indul, és ami a legfontosabb: a rendkívül sűrű és erős mezőnyben képes ott maradni a tűz közelében, immár senki sem mehet biztosra ellene – mindezt azután érte el, hogy másfél évvel ezelőtt még a 100-ba kerülésért harcolt, tavaly pedig az összehasonlíthatatlanul gyengébb budapesti challengertornán szerepelt ezen a héten.

De az élet nem áll meg, nincs ok elégedetten hátradőlni: Sávolt Attila mellé érkezik az edzői stábba a francia Olivier Tauma, így egyrészt Fucsovics biztosan nem marad tréner nélkül egyetlen versenyen sem, másrészt több szem többet lát alapon a jövőben két elismert szakember segítségével fejlődhet tovább – a Medvegyev elleni összecsapáson is látszott, van min javítania.

A tenisz keménységét mutatja, hogy az elveszített finálé után két nappal új helyszínen, másik országban is mindent bele kell adnia a pályán, hiszen következő ellenfelét egyáltalán nem érdekli majd, milyen eredményt ért el Szófiában. Fucsovics viszont erőt meríthet az élményből, amihez momentán sem ő, sem a honi tenisztársadalom nincs hozzászokva. Bár az utolsó mérkőzést nem nyerte meg, a világ egyik legnépszerűbb sportágában, Nyíregyházáról indulva a második hely is elismerésre méltó produkció – és bárcsak az lenne a magyar teniszsport legnagyobb problémája, hogy elveszített ATP-döntők után bosszankodunk…!