Wimbledon után meghalni, avagy hivatás ez a javából!
– Kezdjük az elején: hogyan lesz valakiből önkéntes felügyelő?
– Leginkább türelemmel... – felelte a Nemzeti Sport érdeklődésére az 56 esztendős Nick Pearce, aki az önkéntes felügyelők vezetője Wimbledonban. Ők azok az elegánsan öltözött férfiak és nők, akik „honorary steward” karszalaggal segítenek a nézőknek, játékosoknak, akkreditált személyeknek. – A honlapunkon kell beadni a jelentkezést, de többéves a várólistánk. 1927-ben hat önkéntes dolgozott Wimbledonban, ma kétszázhúsz, a többségük évről évre visszatér. Versenyenként nagyjából tizenöt új tag kerül a csapatba, rájuk először kétéves próbaidő vár, utána válnak hivatalosan önkéntes felügyelővé. A jelentkezésnél minimum öt évet kell vállalni. A torna alatt általában napi tizenkét órát dolgoznak, többen éjjel.
– Elég kemény feltételek... Ha önkéntes, akkor nyilván nem is jár érte fizetség, ugye?
– Bizonyos távolság felett az utazási költséget kifizetik, de egyébként igen, ez önkéntes tevékenység.
– Mégis ilyen sokan akarnak bekerülni?
– A labdaszedőknél is óriási a túljelentkezés, pedig ott is szigorúak a követelmények, és nincs fizetség. Az ember ilyen verseny során minden reggel úgy érzi, mintha álmodna – csodálatos itt dolgozni, és szerencsére sokan hiszik, hogy rövid kis életünkben van fontosabb a pénznél. Roger Federer a mai napig emlegeti, micsoda élmény volt labdaszedőként ott lenni a svájci ATP-versenyen, pedig azóta rengeteg trófeát nyert. Ugyanígy megtiszteltetés felügyelőként a wimbledoni csapathoz tartozni – szinte mindenki gondolkodás nélkül vissza akar térni évekig, évtizedekig. Van egy kollégánk, aki két-három éve elég rosszul nézett ki, és egy négyszemközti beszélgetés alkalmával azt mondta nekem, imádkozik, hogy a verseny végét megélje, csak Wimbledon után haljon meg. Az idén is velünk dolgozik, szerencsére minden rendben van vele.
– Magyarországon bizonyos szituációban, mondjuk a boltban, azt szokták mondani, hogy mire sorra kerül az ember, megöregszik. Nem akarok tiszteletlennek tűnni, de a felügyelők többsége láthatóan „rutinos”...
– Ez nem tiszteletlenség, tényleg így van: néhányan még aktív dolgozóként adják be a jelentkezésüket, de mire bekerülnek és letöltik a próbaidőszakot, már nyugdíjasként jönnek el hivatalos csapattagként. A többség itt van húsz-harminc éve, Wimbledonban érte el a nyugdíjaskort – ez életünk végéig tartó hivatás.
– Mi a feladatuk pontosan?
– Üdvözlik a szurkolókat a teniszcentrumban, útba igazítanak, segítenek és természetesen szabályoznak. Ők állnak a nagyobb pályák lelátóin, a királyi páholytól az edzőknek kijelölt szektorokig. A felügyelők segítenek a közeli metróállomásnál és a jegyért sorban állóknak is. Utóbbiak esetében különösen fontos a feladatuk, hiszen az idén például voltak, akik már szombat este felállították a sátrukat, hogy az első hétfőn jegyhez jussanak, így a pontos tájékoztatás és rendszabályozás elengedhetetlen.
– A szabályok betartatásához nem kellene nagyobb fizikai erő?
– Nem, mert az udvarias viselkedés, a megfelelő hangnem és a tekintély elegendő. Sok rendőr dolgozik az eseményen, viszont a legritkább esetben van szükség rájuk. Ez itt Wimbledon, nem jellemző a balhé. Mindenki normálisan viselkedik, a kevés problémát általában az alkohol okozza, ezért nagyon figyelünk, hogy ne legyenek ittas emberek a sorban. Ennek az egésznek már hagyománya van: sokan évről évre visszajönnek sátorral, vagy utánaolvastak mindennek, és pontosan tudják, mire lesz szükségük. A világ minden tájáról érkeznek rajongók – az ausztrálok a legszórakoztatóbbak –, és néha vannak félreértések, de azért vagyunk ott, hogy ezeket megoldjuk.
– Az önkéntes felügyelőket óriási tisztelet övezi.
– Így van, ez az általános tapasztalat. Néhány éve történt, hogy az egyik idős felügyelőnkön nevetett két juniorteniszező. Nem sokkal később Roger Federer megjelent az edzőközpontban, név szerint köszöntötte a kollégát, és megkérdezte, hogy megy a dédunokáinak az iskola. A fiatalok döbbenten néztek.
– Ön hogyan jutott el a vezető pozícióig?
– Harminc évig nézőként jártam Wimbledonba. 2001-ben kerültem az önkéntes felügyelők közé, és hat éve vagyok a vezetőjük. Az előző főnök harmincnégy évig dolgozott ebben a pozícióban. Nekem sem ez a munkahelyem, több kiskereskedelmi boltot vezetek, a Grand Slam-torna ideje alatt pedig – a többi felügyelőhöz hasonlóan, aki nem nyugdíjas – szabadságot veszek ki. A családom ilyenkor nemigen lát, mert reggel fél hatkor mindennap kint vagyok a pályáknál, és este tíz előtt nem megyek haza.
– Van ideje mérkőzéseket nézni?
– Egyáltalán nincs, de azért fel tudnám sorolni az elmúlt, mondjuk, negyven év bajnokait gondolkodás nélkül.
| A wimbledoni sorban állás fantasztikus hagyomány, manapság már a világ minden tájáról érkeznek ide rajongók, hogy a közeli mezőn sátrat verjenek délután, és másnap bejuthassanak a versenyre. Különösen igaz ez a vasárnapi szünnapon, hiszen következik az „őrült hétfő”, amikor a férfiaknál és a nőknél is megrendezik az összes nyolcaddöntőt. A sorban állók közül az első 500 a center-, a második 500 az egyes, a harmadik 500 a kettes pályára vásárolhat belépőt kedvezményesen – hétfőre például a centerre 120 fontért (43 ezer forintért), amiért cserébe Roger Federer, Rafael Nadal és Konta Johanna mérkőzése is megnézhető. A többiek sétálójegyet válthatnak, amivel a kisebb pályákra mehetnek ki. Előzni természetesen szigorúan tilos, más helyett várakozni sem szabad, és harminc percnél hosszabb időre nem lehet kiállni a sorból – ez csak néhány részlet a harmincoldalas szabályzatból... Az idei verseny „sátras rekordját” a péntek tartja, hiszen másnap nem volt munkanap, így estére négyezren kempingeztek a Wimbledon Parkban. |
| Ötvenhétnyi roppant kemény munka, aztán a szemük láttára megy tönkre – nem könnyű Wimbledonban pályagondnoknak lenni. A borítás háromféle rozsfűből áll, általában kilenc tonna fogy el belőle. Télen 15 milliméter hosszúságúra vágják le, áprilisban 9-re, a verseny ideje alatt pedig a védőtakaró eltávolítása után minden reggel fél hét és fél tizenegy között 8 mm-re állítják be. A borításra év közben 17-en figyelnek főállásban, a torna ideje alatt megduplázódik a létszámuk. A védelem érdekében sólymokat reptetnek a galambok elriasztására, és kerítést is építenek a rókák ellen, mert az állatok vizelete káros lenne a fűnek. A pályagondnokok vezetője Grant Cantin, aki 17 évvel ezelőtt nyári munkára érkezett Wimbledonba, most pedig csak egy főnöke van, Neil Stubley, aki 2012 óta a teljes pályakarbantartó- és kertészeti csoport első embere. „Úgy voltam vele, jó buli lesz, utazom kicsit Európában, aztán ennyi – árulta el a BBC műsorában a kanadai szakember, aki korábban egy népszerű golfklub gyepéért felelt Sydneyben. – Sohasem hittem volna, hogy egyszer én leszek itt a főnök, és Londonban élek.” Cantin mindennap korán reggel, a védőtakarók eltávolítása idején érkezik meg az All England Clubba, és éjfél előtt nem megy haza. A borítást szinte minden évben sok kritika éri, a kanadai szerint viszont a legmodernebb eszközökkel, nagy odafigyeléssel gondozzák, ugyanakkor a tökéletesség így is elképzelhetetlen. „A következő években várható meleg időjárás mellett már a fű életben tartásáért is küzdeni kell. Sokan azt hiszik, a centerpálya kapja a legnagyobb odafigyelést, pedig minden pályát ugyanúgy gondozunk. Rettentően nehéz a dolgunk: néhány árnyékban van, néhány nyitott, tehát az adott pályára szabott megoldásokat kell alkalmaznunk, ráadásul a természetet nem lehet szabályozni – mondta Cantin, aki először nem is akarta elvállalni a vezető pályagondnoki feladatot. – Az elődöm mesélte, hogy a verseny előtt rémálmoktól szenvedett. Arra kelt fel minden éjjel, hogy a torna első napján már nincs fű az alapvonalaknál...” |
| Wimbledonban a fű a főszereplő, ugyanakkor a torna idejére körülbelül 20 ezer növényt hoznak be a terület csinosítására, plusz külön 15 ezer petúniát. Az idén ráadásul a felújított egyes pálya főbejáratát is virágokkal borították: a 14 ezer növényből álló „lélegző fal” öt méter magas, 49 méter hosszú és összesen 245 négyzetméternyi területet foglal el. „A verseny alatti napok könnyebbek, akkor már csak gondozni kell a növényeket, de áprilisban és májusban rengeteg a munka – kezdte Martyn Falconer vezető kertész. – Nagyjából száz különböző fajtájú növény található az All England Clubban, és nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk a játékosoktól és a szurkolóktól, hogy jobban érzik itt magukat a színes virágoknak köszönhetően.” Falconer hét főállású kertésszel dolgozik együtt, a tornát követően a növényeket helyi kis közösségeknek adományozzák. Bár kertészként a fűvel is foglalkozhatna, de ő ahhoz nem nyúl: „A fű nem érdekel”. |
24 millió forintért vették meg Andy Murray egyik ütőjét
Cicipasz nem dolgozik tovább a horvát teniszlegendával
