Értékes Tímea – Klein Ron jegyzete

Ahol Martina Navratilova megjelenik, újságírók veszik körbe – az egyesben 18-szoros, női és vegyes párosban 41-szeres Grand Slam-bajnok véleményére mindenki kíváncsi. Amikor a Roland Garroson a szerencsének köszönhetően egy asztalnál ebédeltünk, s a páros fontosságáról kérdeztem, olyan megvető pillantást vetett rám, hogy azt hittem, fogja a tálcáját és odébb ül.

A 63 éves legenda van olyan erős karakter, hogy ha ostobaságnak tart egy felvetést, azonnal elköszön, nem hagy lehetőséget a javításra. Párizsban nem volt kedve a tömegben új helyet keresni, ezért elmondhattam neki, azért érdeklődöm a témában, mert Magyarországon nemritkán legyintenek Babos Tímea eredményeire, hiszen ő „csak” párosban ért el igazán nagy sikereket. Ott ült velem szemben a női tenisz történetének egyik legnagyobbja, és nem hitte el, hogy egyesek nem vesznek komolyan Grand Slam-győzelmet, világbajnoki címet – az ő felfogásában elképzelhetetlen, hogy ne legyen értékes egy trófea, a saját erőből megkeresett pénzdíj, a siker pillanata.

Navratilova vasárnap Babos és Kristina Mladenovic újabb világbajnoki címét is személyesen látta, hiszen ő adta át az amúgy róla elnevezett kupát – a díj a legjobb helyre került, hiszen annál megérdemeltebb vb-győzelem nincs, mint amikor hibátlan mérleggel végez egy páros. A magyar, francia duó veretlen szereplése fejenként 500 ezer dollárt ért Sencsenben, ami egy piaci alapon működő sportág esetében remekül mutatja, mennyire nem jelentéktelen ez a műfaj. A sorozatban harmadik diadallal a soproni lány olyan lapra került fel a női tenisz történelemkönyvében, amelyre nálunk sokkal nagyobb és gazdagabb nemzetek legjobbjainak nem sikerült – ne feledjük, a magyar tenisznek saját otthona, nemzetközi események megrendezésére alkalmas pályája továbbra sincs...

Babos újabb győzelme a jövő évi olimpiát tekintve is fontos lépés. Ha a kvalifikációs időszak végén, 2020. június 8-án a legjobb tíz között jegyzik a párosok világranglistáján – és szinte elképzelhetetlen, hogy ne így legyen –, automatikusan kvótát kap, és választhat maga mellé egy magyar teniszezőt, mondjuk Stollár Fannyt, akit a „hátán” vihet Tokióba.

A műfajban elért sikerek tehát nem csupán Babos trófeáinak számát és a bankszámláján pihenő összeget növelik, a magyar sportnak is sokat jelentenek – Navratilovának meg igaza van, hogy nem érti, a győzelmek értékét ki tudná megkérdőjelezni.