Őrségváltás – Szeleczki Róbert publicisztikája

Augusztus 29-én lett volna 68 éves Michael Jackson. „A pop királya” az internet és közösségi média nélküli korszakban vált ikonná az 1980-as években, amikor még nem volt elérhető két kattintással bármelyik dal. Bár több mint 17 éve nincs közöttünk, jól jellemzi az őt azóta is körülvevő kultuszt, hogy az áprilisban róla megjelent életrajzi film (már a folytatása is készül) lett a világon az első ebben a kategóriában a Variety szerint, amelynek jegyeladásai globálisan meghaladták az egymilliárd dollárt, és leghíresebb számai közül több is visszakerült a rangos népszerűségi slágerlistákra – bár közülük nem egy több mint 40 éve jelent meg. Például a Billie Jean – amely természetesen nem a teniszezőről szól, ez az írás viszont a sportág egyik legfontosabb kérdését járja körül.

Ahogy Michael Jackson halála után felerősödött az eszmecsere arról, hogy ki lehet a következő popkirály, már megkezdődött a találgatás: ki veheti át a férfitenisz világát több mint két évtizeden át uraló „nagy hármas” helyét? Mindkét esetben joggal juthatnak sokan a következtetésre, hogy senki, de az utódok keresése is természetes. A felvetés időszerű: amint arról korábban mi is beszámoltunk a TNT Sports portál alapján, a 2002. október 7-én frissülő világranglista volt a legutóbbi a két héttel ezelőtt megjelenő előtt, amelyen sem Roger Federer, sem Rafael Nadal, sem Novak Djokovics nem szerepelt az első tízben. Akkor „még nem”, most pedig „már nem”. Majdnem 24 év telt el – újabb jel, hogy egy korszak lezárulóban.

Ha már a korábbi nagyságokat övező rajongás: a US Openen Federer Andy Roddickkal, John McEnroe-val és Andre Agassival egyszerű bemutató eseményen töltötte meg az Arthur Ashe Stadiont. Rafael Nadal akadémiája alapításának tizedik évfordulója alkalmából, október 3-án más nagy nevekkel együtt hasonlóképp lép pályára Manacorban. Pillanatok alatt elkapkodták a jegyeket.

„A nagy hármasból” először a 20-szoros Grand Slam-bajnok svájci tette le a lantot. Roger Federer 2022. szeptember 15-én, vagyis csaknem kereken négy éve nyilatkozta, hogy a hó végi Laver-kupa lesz az utolsó szereplése. 2020-ban és 2021-ben összesen háromszor műtötték meg a térdét. Mire bejelentette a visszavonulását, több mint egy éve nem játszott, így lekerült a világranglistáról – időközben elmúlt 41 éves. Igazán méltó búcsúztatásban részesült, utolsó meccsén nagy riválisával, Rafael Nadallal párosozott.

Majd következett a 22-szeres GS-győztes spanyol. Csupán a 2021-es US Opentől távolmaradása idején derült ki a nagy nyilvánosság előtt Müller-Weiss-szindrómája, amit még 2005-ben fedeztek fel a bal lábfejében. Ebből származó fájdalmai végigkísérték a karrierjét – sokáig kezelésekkel kordában tartották, pedig 19 évesen még pályafutása folytatását is veszélybe sodorta. 2022-ben még megnyerte az Australian Opent és 14. alkalommal a Roland Garrost. A 2023-as Australian Openen elszenvedett csípősérülését végül operáció és egyéves kihagyás követte. 2024-ben Brisbane-ben kisebb izomszakadást szenvedett, ami megakadályozta melbourne-i indulását. A Garroson pályafutása során első és egyetlen alkalommal kiesett az első körben (Alexander Zverev verte meg), és bár később voltak még szép győzelmei, a párizsi olimpián Fucsovics Márton legyűrése után kikapott a későbbi bajnok Novak Djokovicstól, és párosban is csak a negyeddöntőig jutott Carlos Alcarazzal. Október 10-én bejelentette, hogy a novemberi malagai Davis-kupa-világdöntőn szerepel utoljára – 38 évesen hazai közönség előtt köszönhetett el, miután Hollandia a negyeddöntőben 2–1-re nyert.

Mindketten a lehető legmesszebb elmentek, sőt, lábujjheggyel talán át is lépték a határaikat, majd miután megtapasztalták, hogy nincs tovább, megpihentek. Nehéz volt az elhatározás, a közönséget is megdöbbentette, hogy egyszer tényleg eljön ez a pillanat (még ha egyre inkább számítani is lehetett rá), de utóbb mindketten úgy érezték, jó döntést hoztak. Sőt, Rafael Nadal nemrég azt is elhintette: azt tette, amit tennie kellett, megadta magának a lehetőséget a folytatásra, de ha visszaforgathatná az idő kerekét, már nem biztos, hogy az utolsó, küzdelmes másfél évében ugyanígy cselekedne.

Ugyanezt a tapogatózást figyelhetjük meg a 24-szeres Grand Slam-bajnok Novak Djokovicsnál, aki 39 évesen sem versenyképtelen, ám egyre valószínűbb, hogy a mindent megnyerő szerbnek a párizsi aranyérem volt karrierje utolsó nagy dobása. Épp Federer fogalmazott úgy a US Open idején, hogy Djokovics kitartása lenyűgöző, és való igaz: tavaly mind a négy Grand Slamen elődöntőzött, még az idei Australian Openen is finalista volt, és még ennyi idősen is legyőzte Jannik Sinnert a melbourne-i elődöntőben, vagy egy több mint ötórás, szintén ötjátszmás csatában Félix Auger-Aliassime-ot Wimbledon negyeddöntőjében. Ám az utóbbi időben egészségi gond is gyötörte, amely Cincinnatiben és a US Openen is szédüléssel, émelygéssel, akár hányással járt, és elsőkörös kiesést eredményezett. Az utóbbi után elmondta, az idén szinte minden versenyén küzdött ezzel, valamint izomgörcsökkel és azzal, hogy a teste egyszerűen megadja magát. Hosszú még az út Los Angelesig.

Korunk két nagy sztárja, Jannik Sinner és Carlos Alcaraz két és fél éve vette át az irányítást, ami a Grand Slam-győzelmeket illeti: a 2024-es és a 2026-os Australian Open között csak valamelyikük nyert, és általában is őket tartjuk esélyesnek a végső győzelemre. Sinner 2019 októberében tört be a top 100-ba, éppen a Next Gen-címe előtt, 17. főtáblás szereplésén lett meg az első GS-trófeája 2024-ben Melbourne-ben, eddig összesen ötöt gyűjtött. Alcaraz 2021 májusában lépett be a legjobb 100 közé, az ő berobbanása egy fokkal látványosabb volt, nyolcadik főtáblás kísérletére össze is jött az első GS-címe a 2022-es US Openen, jelenleg hétnél jár. Nyilván még sok időnek kell eltelnie, hogy egyáltalán összehasonlítási alapot nyújtson a „nagy hármashoz”, de jelenleg Sinner és Alcaraz versengése a leginkább érdekes a mostanság talán kissé ellaposodó férfimezőnyben.

Mert ki érhet fel hozzájuk? Mint ahogy Andy Murray nemegyszer próbára tette a legendás trió tagjait. Ehhez talán Alexander Zverev áll a legközelebb, aki jó ideje tűzközelben volt már, mire három elvesztett döntő és hét elbukott elődöntő után a Roland Garroson végre megszerezte első GS-trófeáját, majd játszott idén még két döntőt, és nyert egy újabbat a US Openen. De az is tény, hogy a Garrosról Alcaraz, a US Openről Sinner hiányzott, és két GS-sikere során csak egyszer, a New York-i döntőben játszott top 10-essel, Ben Sheltonnal. 2024-től kezdődően egyébként Alcarazt hatból csak kétszer, míg Sinnert tízből egyszer sem győzte le. Zverev kiválóan használta ki a kínálkozó lehetőségeit a közelmúltban, de a nagyágyúk jelenlétével neki jó eséllyel az elődöntő a plafon GS-en.

A német teniszező karrierje legnagyobb sikerei közepette is reálisan értékelt. A US Open-győzelme után megkapta a kérdést: hogy érzi, jelenleg ő a legjobb játékos a világon? „Ehhez mindent figyelembe kell venni. Jannik sérült, Carlos több mint négy hónap után tért vissza. Ebben a pillanatban talán én vagyok a legjobb. Ám ha mindketten egészségesek, és tudásuk legjavát nyújtják, ez esetben minden bizonnyal nem vagyok az.”

Persze vannak, akik fel-felvillannak még mellettük. Jack Draper 2024-ben elődöntős volt a US Openen, a 2025-ös Indian Wells-i sikere alkalmával Alcarazt verte meg az elődöntőben, de sokszor bajlódik sérüléssel. A két masterst már megnyerő Ben Shelton 18. próbálkozásra először győzött le top 3-ast Alcaraz felülmúlásával a New York-i negyeddöntőben. Ott van az idei Garroson elődöntős Jakub Mensík, aki Novak Djokovicsnál volt jobb a 2025-ös miami 1000-es trófeáért, Sinnert is győzte már le a dohai negyeddöntőben. Vagy Joao Fonseca, Learner Tien és a legutóbb igazán berobbanó Rafael Jódar, hogy csak néhányat említsünk a mostanság feltűnt nagy tehetségek közül. De egyelőre nehezen látni, ki lehetne tartós kihívója Alcaraznak és Sinnernek – az időt persze meg kell nekik adni, hiszen az utóbbi négy még alig múlt 20 éves.

A nosztalgiának viszont egyre inkább helye van. Erről nemrégiben a 2017-es világbajnok, 35 éves bolgár Grigor Dimitrov is beszélt. Ő még sokat játszott a legendás hármassal. „Egy részem Rogerrel és Rafával tartott, amikor ők visszavonultak, és tudom, hogy Novak is így érez, mert beszélgettünk erről. Visszaemlékeztünk, milyen izgalmas volt abban az időszakban játszani. Manapság nem érzek hasonlót. Anélkül, hogy bárkit is meg akarnék bántani, szerintem »a nagy hármassal« szembenézni jelentette a legnagyobb kihívást, amit teniszező valaha átélhetett.”

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!