„Hitler szinte mindennap jött, egyenruhában volt, és testőrök vették körül” – nyilatkozta Therese Blondeau, az utolsó életben lévő francia hölgy sportoló, aki részt vett a világ talán leginkább átpolitizált olimpiáján, az 1936-os berlini játékokon.
Az olimpiát megelőző évben a franciák legyőzték a német úszókat, Therese hát-, testvére, Renée pedig gyorsúszásban járult hozzá a francia sikerekhez.
„Felült a lelátóra, és hosszú időn át figyelte, milyen formában vagyunk, le tudjuk-e győzni a németeket. Igazi kémkedés volt, amit tett, de nem érdekelt minket.”
Mivel Blondeau nemcsak Németországban, hanem Olaszországban is versenyzett, össze tudja hasonlítani a két diktátort, Hitlert és Mussolinit.
„Hitler igazi harcos volt, aki mindent meg akart nyerni, Mussolinit ezzel szemben inkább szájhősnek nevezném – vélekedett a hölgy. – A berlini olimpia előtt Magdeburgban volt az Európa-bajnokság, ahol már érezni lehetett a melankóliát és a fenyegetettséget, amiből aztán valóság lett. A játékokon ez tovább fokozódott. A megnyitóünnepség előtt rengetegszer kellett gyakorolnunk az olimpiai tisztelgést [felfelé mutató, felemelt jobb kar – nagyon hasonló a náci és fasiszta tisztelgéshez – a szerk.]. A megnyitón a közönség félreértelmezte, azt hitte, hogy Hitlernek tisztelgünk így, és dörgő tapsvihart kaptunk. Nagyon zavarba ejtő volt.”
Therese Blondeau a 100 méteres hátúszás nagy esélyese volt, de már az előfutamok során kiesett, annak ellenére, hogy a negyedik legjobb kvalifikációs idővel rendelkezett. Nem sokkal az olimpiai játékok előtt hirtelen elveszítette édesapját, talán ezért sem volt képes a tőle elvárt módon teljesíteni. Ezzel szemben lehetősége nyílt felfedezni a Hitler által irányított Berlint.
„Viszonylag szabadon mozoghattunk, de mindig volt velünk egy fordító, aki egyfolytában figyelt. Talán, hogy nyomást gyakoroljanak ránk, elvittek bennünket, francia sportolókat a metróalagútba, amely óvóhelyként is szolgált. Igazi utcák voltak a föld alatt, beigazolódtak a félelmeink” – emlékezett vissza a sportolónő.
A korábbi úszónő elmondta, a sportolók között rendkívüli bajtársiasság alakult ki az 1936-os olimpia alatt, barátok lettek, akik ragaszkodtak egymáshoz attól függetlenül, hogy milyen nemzetiségűek vagy milyen a bőrszínük.
A sportolónő pályafutása befejeztével is követte a sportot, nemcsak az úszást, hanem a teniszt és az atlétikát is. Csodálkozva nézte a csodadresszek elterjedését, elmondta, az ő idejében még gyapjú fürdőruhában úsztak, szerelésüket az olimpiai játékok után vissza kellett adni, edzésre már a saját dresszükben jelentek meg.
Amikor arról kérdezték, kit tart minden idők legjobb úszójának, nem hezitált: „Johnny Weissmüllert, természetesen!"
A magyar származású későbbi Tarzan volt az első úszó, aki a 100 méteres gyorsúszást egy percen belül teljesítette, és öt érmet nyert két olimpián a '20-as években.
„Barátságos volt, rendes, és mindenekelőtt nagyon jóképű” – mondta róla mosolyogva.
