Vizes Eb: Mindjárt elsírom magam örömömben – Olasz Anna
Gellért Gábor, a nyílt vízi úszók kapitánya, egyben Olasz Anna edzője rettenetesen izgult, de nemcsak a 10 kilométeres viadal rajtja előtt, hanem már az előző napokban – őt is nyomta a tét, hogy hosszú idő után talán újra bizonyíthat a tanítványa. „Éveken keresztül igyekeztünk tartani Risztov Évával a lépést, aztán mikor visszavonult, Anna lépett elő az első számú magyar női nyílt vízi úszóvá, csak éppen jöttek fel a fiatalok, Anna életében meg több mélypont, több nehéz időszak is volt, ennek az ezüstnek a legnagyobb hozománya az lehet, hogy végre újra elhitte, hogy képes a mezőny élén úszni a verseny során akár hosszabb ideig is. Remélem, ez a szereplés és az érem visszaadja az önbizalmát – mondta el Gellért Gábor. – A verseny előtti napokban képtelen voltam leplezni az idegességemet, hálásan köszönöm masszőrünknek, Kurucz Attilának, hogy sokat nevettette Annát, én próbáltam a lehető legkevesebbet a közelében tartózkodni. Olyan izgalom fogott el, mint már nagyon régen, persze, volt oka, hiszen éreztem én, hogy az edzés- és a versenyeredmények alapján valami szép alakulhat a Lupa-tavon, de nagyon nyomott a teher, vajon kijön-e Annából mindez a versenyen is.” |
– Mi tagadás, hosszúra nyúlt a böjt időszaka.
– Ne is mondja, hat évet vártam erre az éremre.
– És ebben a hat esztendőben mi tartotta a sportágban? Sokat dolgozott mindig, ám valahogy sohasem jött ki igazán a lépés.
– Volt is részem hullámvölgyekben… Az első a 2015-ös világbajnokság után jött, akkor maradnom kellett, hiszen ösztöndíjasként tanultam Amerikában, így úsznom kellett. Utána a 2017-es hazai világbajnokság előtt kerültem mélypontra, akkor nagyon-nagyon közel álltam ahhoz, hogy befejezzem – folytattam. Befejeztem az egyetemet, visszaköltöztem Szegedre, s akkor úgy gondoltam, még egy kicsit csinálom tovább. De a leginkább az tartott benne ebben az egészben, hogy a mai napig nagyon szeretek úszni.
– Ezzel az Európa-bajnoki ezüstéremmel elsősorban önmagának bizonyított?
– Tudtam, mit tudok, azt is, mennyi munkát fektettem az úszásba az évek során, és azt is, hogy mentek az edzések, de valahogy sohasem párosult ezzel igazán jó eredmény, ilyenkor meg eljön az a pont, amikor megkérdőjelez sok mindent az ember, én is feltettem a kérdést magamnak, vajon valójában jó vagyok, vagy csak képzelem ezt magamról. Ez az ezüst most válasz a kérdésre, és ha jól belegondolok, nem is hat, hanem tíz évet vártam erre, hiszen világversenyen még sohasem szereztem érmet tíz kilométeren. Számomra hatalmas öröm, hogy ezt az eredményt hazai környezetben értem el. Nagyon sajnálom, hogy nem voltak nézők a versenyen, ettől függetlenül engem motivált, hogy sokan nézik a közvetítést: a tíz kilométer során végig azon gondolkoztam, hogy a nagymamám, az anyukám, az apukám ott ül a tévé előtt, hogy a barátaim is követik a versenyt.
– Ez tényleg eszébe jutott a vízben?
– Igen, és hatalmas erőt adott.
– Ha egyetlen szóval kellene megfogalmaznia, mint mondana: mit jelent önnek ez az ezüstérem?
– Egy szóval nem tudom ezt elmondani, de mindjárt elsírom magam – örömömben… De tudja, mit, mégis van erre egy szó: mindent.
| Rohács Réka: – Nem vagyok annyira csalódott, de tanulópénznek kiváló volt ez a verseny. Tanulság a pótkvalifikációs versenyre, hogy nagyon oda kell figyelni a megindulásokra, mert a neoprén ruha miatt mindenki gyorsabb kicsit, még a lassabbakat is megemeli a dressz, így nagyobb bolyok alakulnak ki, ezért is fontos, hogy végig koncentrálni kell. |
| Sömenek Onon Kata: – Az erőnlétemmel biztosan nincs gond, és mentálisan is erősnek éreztem magam, viszont összetűzésbe keveredtem egy lánnyal, és ez mindkettőnket hátrányosan érintett: ahelyett, hogy előrefelé úsztunk volna, ő csak azzal foglalkozott, hogy kitoljon, így mind a ketten lemaradtunk az élbolytól nem sokkal az utolsó kör előtt. |
– Valahogy benne volt ez a jó szereplés a levegőben, és a felkészülés során is azt mondta, sosem volt még ilyen jó formában. Mi változott?
– Korábban is sokszor voltam jó formában, és még csak azt sem mondanám, hogy nem jött ki a lépés téthelyzetben, inkább azt, hogy nem jól versenyeztem. Ezúttal viszont úgy voltam vele, hogy mikor kockáztassak, ha nem most? Arra gondoltam, ha nem jön be, legalább azt megtudom, mit ne csináljak a setúbali pótkvalifikációs viadalon.
– Mi takar ez a kockáztatás?
– Nagyon sokat voltam az élen: életemben nem vezettem ennyit versenyen. Tisztában vagyok azzal, hogy mi az erősségem, ám eddig sohasem mertem kihasználni azt, amiben igazán jó vagyok.
– Mi ez?
– A világ végéig is el tudnék úszni, sohasem fáradok el. Ez persze így nem igaz, mert persze, fáradok én is, csak éppen másként és máshogy, mint mások. Eddig sohasem mertem bevállalni, hogy az élre álljak, és ennyi ideig – csütörtökön délelőtt megtettem.
– Az edzője nem véletlenül várta könnyes szemmel a célnál.
– Együtt mentünk át a nehéz időszakokon – ez az ezüst is közös. Mindkettőnk sikere.
VIZES EURÓPA-BAJNOKSÁG, LUPA-TÓ
10 km. Nők. Európa-bajnok: Sharon van Rouwendaal (Hollandia) 1:59:12.7, 2. Olasz Anna (Magyarország, klub: Szegedi Úszó Egylet, edző: Gellért Gábor) 1:59:13.0, 3. Rachele Bruni (Olaszország) 1:59:15.1, …10. Rohács Réka (Magyarország) 1:59:33.2, …13. Sömenek Onon Kata (Magyarország) 2:02:03.9
