Varjak és galambok – Malonyai Péter jegyzete

ÚGY VAN AZ NÁLUNK, főként amióta a világháló nem ereszt, hogy most már mindenki nem csupán okos, hanem – okosabb.

Témától függetlenül, minden helyzetben. Mindez látható és olvasható a futball Európa-bajnokság kapcsán, hogy mi a teendő, töbször hangzott el a meccseink előtt és után, mint ahányszor bizonyos Vlagyimir Iljics Lenin hasonló című (Mi a teendő?) munkájára hivatkoztak a proletariátus arisztokratái az úgynevezett átkosban…

De hagyom a futballt, már csak azért is, mert az úszók Belgrádban medencéznek, s kell-e mondanom, hogy történhet akármi, a megfellebbezhetetlen vélemény annyi, mint égen a csillag.

Aki rászán néhány percet, pillanatok alatt megtudhatja, mi is lesz majd Párizsban. Mire megy Milák Kristóf a játékokon, mennyire váltja valóra a reményeket Kós Hubert ebben vagy abban a számban, ki tör be vagy sem az elitbe – és így tovább. Nem ám feltételes mód, határozott állásfoglalás, nem tűrve ellentmondást, bele a képünkbe, és kész.

Ne értsenek félre, eszem ágában sincs útját állni a többnyire névtelen bölcsek önmegvalósításának, csak annyit mondanék, hogy nem tudom komolyan venni őket. Épp az úszó Eb a remek példa rá, mert akár vízbe szállnak kontinensünk legjobbjai, akár nem, tudjuk, hogy az úszás alapvetően nem európai sport (2021-ben a tokiói játékokon 37 aranyból csupán 8 Európáé), meg aztán még egy kezdő(bb) edző is tudja, mi a terhelés menete, ha éppen bedobnak egy Európa-bajnokságot az olimpia elé.

Bátran jöhetek elő a fentiekkel, hiszen finoman szólva sem szerepelünk rosszul Belg­rádban. Érmeink vannak, helyezéseink, jönnek a fiatalok (na jó: fiatalabbak), akik örülnek, bosszankodnak, reménykednek, szinte tét nélkül, hiszen az olimpia fényében ez a verseny csak arra jó, hogy úgymond – idézem tanult szerkesztőmet – ne száradjanak meg az esztendő legnagyobb megméretése előtt. Értve alatta azt is, hogy megtörik a monotónia, változik a napirend, a környezet, ki tudja, mi mire lesz jó még.

És itt visszaértem az elejére, a lényegre, amit hiába tud, ismer el mindenki, azaz: a sport már csak olyan, hogy okos csak utólag lehet az ember. Az eredmény nagy úr.

Éppen ezért egyelőre korai (meg egyébként is méltatlan) az ítélkezés, hiszen – maradva a jognál – még gyűlnek a bizonyítékok, és hol van még a főtárgyalás (Párizs).

Az pedig jelképes, hogy sokáig galambokat reptettek az olimpia megnyitóünnepségén, és nem – varjakat.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!