Kós Hubert: „Érkezik a 200 pillangó!”

– Összedőlt kicsit a világ?
– Össze – válaszolta Kós Hubert, egyből értve a kérdést: olimpiai aranyérmes, világbajnok és Európa-bajnok úszónk gyerekkora óta rajong Christiano Ronaldóért, a portugál labdarúgó-válogatott vb-kiesése után hosszabb posztban írta meg, miért is példaképe Ronaldo. – Nem ezt érdemelte… Persze, lehet a hibákról is beszélni, de ez a portugál csapat olyan játékosokból áll, hogy igenis megnyerhette volna a világbajnokságot. Hétéves korom óta Ronaldo-rajongó vagyok, és mindig azt láttam, hogy ő beleadott mindent.

– Miért érezte úgy, hogy a közösségi oldalán megnyilvánul ebben a témában?
– Megköszöntem neki, hogy nemcsak nekem, hanem sokaknak, több generációnak példát mutatott, motivációt adott: tőle tudhatjuk, hogyan lehetünk jobbak, hogyan kell dolgozni a célokért.

A PORTUGÁL KLASSZISNAK IS KÖSZÖNHETŐ AZ OLIMPIAI ARANY

– Megmutatott egy 2013-as magazint, benne a tízéves kis Huberttal, s a fotó alatt többek között ez áll: „Olyan szeretnék lenni az úszásban, mint Ronaldo a fociban.”
– Mindig is két példaképem volt: Cseh László és Cristiano Ronaldo. Laci megszerettette velem az úszást, Ronaldo pedig megtanította, a kemény munka és a kitartás meghozza az eredményeket. Amikor ő kiment a pályára, mindent megtett azért, hogy nyerjen. Jó érzés belegondolni abba, hogy lehet, miatta sikerült ilyen magasra jutnom. Szerintem Ronaldo rendkívül sokat tett sokakért, a teljes sportvilágért, léte, lénye, teljesítménye túlmutat a labdarúgáson.

– Kós Hubert jár már olyan magasságokban, mint Cristiano Ronaldo?
– Szerintem senki sem lesz soha olyan magasan, mint ő. Bár a labdarúgás csapatjáték, amit ő egyénileg bemutatott, az megismételhetetlen. Még mielőtt valaki félreértene: én nem egyik vagy másik oldalon állok, elismerek több más neves labdarúgót, így például Lionel Messit is, noha tudom, sokan úgy vélekednek, hogy vagy az egyik, vagy a másik. Én nem. De számomra Ronaldo sokkal több, leginkább azzal, hogy példát mutat a gyerekeknek és más sportolóknak. Sokszor bánt engem is, amikor azt mondják, nagyképű, önző, ám én nem így látom: Ronaldo elhitte, hogy magasra juthat, hogy képes rá, még akkor is, ha a kezdeteknél sokan kinevették emiatt. Ez megesett velem is, amikor kimondtam, olimpiai bajnok szeretnék hinni. Pedig a sikerhez szerintem kell, hogy el is hidd, képes vagy rá. Nekem tízéves korom óta az olim­piai arany járt a fejemben. A célokat saját magadnak kell kitűznöd, azokért neked kell megdolgoznod – nekem meglett az olimpiai arany, s ezt Ronaldónak is köszönhetem. 

– Az idén olimpiát nem, de Európa-bajnokságot rendeznek, ráadásul éppen ott, ahol azt az ötkarikás aranyat szerezte két évvel ezelőtt. Kialakult már az Eb-programja?
– Még nem teljesen, mert a kétszáz vegyes és a száz hát között tíz perc van, úgyhogy lehet, csak aznap döntök. A két számot az utolsó nap rendezik, meglátjuk, mennyire leszek fáradt. Egyik szám sem könnyű, de szerintem a száz hát nehezebb, mert bár méterben kevesebb, a mezőny nagyon erős, elég csak megnézni a tavalyi szingapúri vébé döntőjét, ott a nyolcból hét európai úszó volt. Indulok ötven és kétszáz háton, száz pillangón, és érkezik a kétszáz pillangó is!

AMIKOR VERSENYEZ, AKKOR ÉRZI, HOGY ÉL

– Nocsak, hát mégis vállalja? Korábban már beszélt erről, de jó ideje csend van a témában. Azért nagyon nem lep meg, hiszen mindig is kereste a kihívásokat.
– A kihívások éltetnek, ám emellett az olimpiai programban a kétszáz hát és a kétszáz vegyes üti egymást – ez nem azt jelenti, hogy lehetetlen lesz Los Angelesben mindkettőben úszni, de megnézem, mit tudnék még csinálni a kétszáz hát mellett, és a kétszáz pillangó olyan, amit le lehetne úszni. Az Európa-bajnokság tökéletes teszt lehet, s tulajdonképpen ez lesz erre az utolsó alkalom is, hiszen jövőre, a hazai rendezésű világbajnokságon ezzel már nem fogok szórakozni. 

– Majdnem minden válaszában ott van az olimpia: az Eb mekkora motivációt jelent egy ekkora klasszisnak?
– Nehéz úgy végigcsinálni egy évet, hogy ne legyen célod, én meg abban a korban vagyok, hogy nincs olyan sok versenyem egy szezonban: az egyetemi bajnoki döntő és előtte ősszel a világkupa-sorozat jót tett, ezeken elég magas szinten versenyeztem. Fontos, hogy legyen lehetőségem kiadni a maximumot, ezekben a pillanatokban – mert egy teljes évet tekintve ezek a döntők csak pillanatok – érzem, hogy élek. Az összes többiben inkább az van bennem, nehéz az élet… S a koromat említve ismét: nem lehet mindig egyéni csúcsot úszni, erre leginkább a nagy versenyeken van lehetőség, remélem, az Európa-bajnokságon sikerül is. S persze motivál az is, hogy Európa-bajnoki címem kétszáz háton még nincs… 

– Hála istennek olimpiai és világbajnoki aranya már igen, utóbbi kettő is fő számában, s remélhetőleg augusztusban a hiányzó címet is begyűjti. Jobb a mostani Kós Hubert, mint a tavalyi?
– Őszintén remélem, különben miért edzek ennyit, s miért teszem bele a sok munkát a felkészülésbe?! Ebben az évben sokkal többet dolgoztam a konditeremben, e tekintetben biztos, hogy jobb vagyok, s ezt mutatta a magaslati versenyen reggel kétszáz háton úszott 1:54, ami pályafutásom legjobb reggeli úszása volt.

– Március végén volt az egyetemi bajnokság döntője, amelyet ismét megnyertek a Texas együttesével. Ezt követően mikor indult be ismét a kemény munka a Bowman-csapatban?
– Bob adott nekem egy hét pihenőt a döntő után, az jót is tett, ha akkor rögtön beleállok a munkába, biztos, hogy meghalok. Utána elmentünk Floridába versenyezni, ott jól szerepeltem, aztán meg fel, magaslatra, na, akkor ölt meg minket Bob… Nemcsak az edzések voltak kemények, hanem ő maga is, valamivel többet üvöltözött velünk, mint szokott. 

BOB BOWMAN TANÁCSA: ENGEDD EL A 200 VEGYEST

– Abban, hogy mely számokat vállalja az Eb-n, mekkora beleszólása volt önnek, s mekkora az edzőjének?
– Bízik már bennem Bob ennyi idő után, tudja azt is, hogy okos vagyok – ez viccesen hangzott, ám mostanra már megtanultam, mit vár el tőlem, úgyhogy általában az ő fejével is gondolkozom, amikor meghozom a döntéseket. Tényleg az Eb az utolsó lehetőség, hogy eldöntsük, mit vállalhatok Los Angelesben, van több kérdés is, amelyre választ szeretnénk kapni – Bob egyébként azt mondta, engedjem el a kétszáz vegyest, de nem szeretném. Már csak azért sem, mert két Eb-aranyam van már ezen a távon, akár triplázhatnék is. 

– Barátja és csapattársa, Léon Marchand nemrég megsérült a francia bajnokságon. Róla mit tud?
– Szerintem rendben lesz az Európa-bajnokságra, de majd meglátjuk. 

– Az Eb egyre közeleg. Hogyan néz ki Kós Hubert menetrendje a rajtig?
– Ez már a befutó, a munka javát már elvégeztük. Ez az utolsó hetem Amerikában, vasárnap utazom haza. Otthon kicsit nehezebb dolgom lesz, mert az itteni csapattársaim nem lesznek mellettem, ám tudok azért egyedül is edzeni. Ahogy mindig, a könnyítés kulcsfontosságú, azt el is lehet rontani, rontottuk már el Bobbal is korábban, de tavaly például kifejezetten jól sikerült. 

– Kicsit félve kérdezem, mert távol áll tőlem, hogy bármiféle balhét robbantsak ki: mi a helyzet a váltóval? Úgy tudom, a férfi négyszer százas váltót tervezi indítani a kapitány Párizsban – ott lesz a csapatban Kós Hubert?
– Nagyon sajnálom, hogy eljutottunk odáig, hogy egy magyar váltót nem akar vállalni egy sztárúszó. Én biztos, hogy a másik oldalon állok: én mindent meg akarok adni a csapatomnak, a társaimnak, a szurkolóknak és Magyarországnak. Annyi kérésem volt, hogy a délelőtti előfutamot hadd hagyjam ki, mivel sok egyéni számot vállalok. De a döntőben biztosan ott leszek a magyar váltóban.

Köszönet Ronaldónak

Kós Hubert Portugália világbajnoki kiesése után nem sokkal hosszabban „értekezett” arról közösségi oldalán, mit is jelent(ett) neki Cristiano Ronaldo. 

„Cristiano Ronaldo jóval több, mint futballista. Generációknak mutatta meg, mit jelent a kemény munka, a fegyelem, a hit, az önbizalom és a megalkuvást nem ismerő elhivatottság. 

Gyerekként olyan akartam lenni, mint Ronaldo. Mivel ezt a futballpályán nem valósíthattam meg, a medencében próbáltam követni a példáját. Ugyanazzal a mentalitással, ugyanazzal az éhséggel és ugyanazzal a győzni akarással szerettem volna dolgozni, mint ő. Tőle tanultam meg, hogy az álmaimért minden egyes nap meg kell küzdenem. Ez a szemlélet vezetett el odáig, hogy olimpiai bajnok lehettem.

Ronaldo pályafutását lehet gólokban, trófeákban vagy Aranylabdákban mérni, én másképp is tekintek rá. A sport egészére gyakorolt hatásában, az általa felállított mércében és abban a szemléletben mérem a nagyságát, amelyet fiatalok millióinak adott át világszerte. Abban, hogy megszámlálhatatlan sportoló kel fel korábban, edz keményebben és feszegeti a saját határait azért, mert az ő példája erre ösztönzi. Abban, hogy elhitette velünk: a nagyság nem ajándék, hanem következetes munka, áldozatvállalás és megtörhetetlen akarat eredménye. Az ő példája nélkül én sem jutottam volna el odáig, ahol ma tartok a sportágamban. (…) Számomra mindig ő volt, s marad is minden idők legnagyobbja.”