Kerékpársport: hamarabb kellene elérni a sportolni vágyó gyerekeket
RKB – utanpotlassport.hu A kerékpár Magyarországon sokkal inkább egyéni sportágnak tűnik, mint csapatsportnak. Olykor-olykor felbukkan a homályból egy tehetséges utánpótláskorú versenyző, akinek a nevét megjáratja a sajtó egy szakaszgyőzelem után. Van, aki ugyanolyan hirtelen tűnik el, amilyen hirtelen felbukkant, és van, aki több sikeres verseny után megkapja a „reménység” jelzőt a lapoktól. Hazánkban a versenyzők jelentős része egyénileg készül a megmérettetésekre. Számos kerékpáros igazol klubokhoz, azonban a klubszintű nevelés sem tud megfelelő körülményeket biztosítani ahhoz, hogy az egyéni sportágat csapatsporttá emeljék hazánkban. Vízer Barnabás, a Magyar Kerékpáros Szövetség főtitkára szerint hazánk infrastrukturális lemaradása miatt szorul ki az európai középmezőnyből a magyar kerékpársport, éppen ezért össze sem lehet hasonlítani a nyugat-európai kerékpáros kultúrával.RKB – utanpotlassport.hu A kerékpár Magyarországon sokkal inkább egyéni sportágnak tűnik, mint csapatsportnak. Olykor-olykor felbukkan a homályból egy tehetséges utánpótláskorú versenyző, akinek a nevét megjáratja a sajtó egy szakaszgyőzelem után. Van, aki ugyanolyan hirtelen tűnik el, amilyen hirtelen felbukkant, és van, aki több sikeres verseny után megkapja a „reménység” jelzőt a lapoktól. Hazánkban a versenyzők jelentős része egyénileg készül a megmérettetésekre. Számos kerékpáros igazol klubokhoz, azonban a klubszintű nevelés sem tud megfelelő körülményeket biztosítani ahhoz, hogy az egyéni sportágat csapatsporttá emeljék hazánkban. Vízer Barnabás, a Magyar Kerékpáros Szövetség főtitkára szerint hazánk infrastrukturális lemaradása miatt szorul ki az európai középmezőnyből a magyar kerékpársport, éppen ezért össze sem lehet hasonlítani a nyugat-európai kerékpáros kultúrával.
A londoni Lee Valley VeloParkhoz hasonló létesítményekben zajlik a pályakerékpárosok felkészülése Nyugat-Európában • Forrás: cyclingweekly.com
„Az utánpótlásnevelés minősége két dologtól függ leginkább: a szakedzők munkájától és a fiatalokat körülvevő körülményektől. A magyar edzők lélegzetelállító munkát végeznek, hiszen szerelemből, sokan teljesen ingyen végzik el teendőiket, hiszen nem kapunk olyan mértékű állami támogatást, amennyire szükségünk lenne– méltatja a magyar trénereket a szövetség főtitkára. „Azonban a létesítmények, és Magyarország infrastrukturális lemaradása – a franciákhoz vagy a belgákhoz képest – a sportág jövője szempontjából aggasztó.”
„Utópia, hogy olyan kerékpáros kultúránk legyen, mint a franciáknak! Fontosnak tartom, hogy nagy célokat tűzzünk ki magunk elé, azonban nem a lehetetlenre kell vállalkozni. Kint naponta rendeznek versenyeket a tartományokban. A franciáknál egy átlagos csütörtökön öt-tíz verseny van húsz kilométeren belül – elemzi a kinti viszonyokat Vízer. „Ráadásul az 1900-as évek eleje óta… Több kerékpárút van, mint autóút: a sportág szinte része az életüknek. Az, hogy a kerékpársport ezekben az országokban benne van a három legnépszerűbb sportágban, behozhatatlan előnyt eredményez számukra. Hatalmas a merítési lehetőség, éppen ezért rengetegen kerékpároznak magas szinten."
Kis György, a Tipográfia Ladies csapatvezetője pontosította a szakvezető által mondottakat. Szerinte egyetlen dologtól függ a magyar kerékpárutánpótlás sorsa. „Pénz, pénz, pénz! Sajnos csak ez számít ebben a helyzetben. Ahhoz, hogy mind pályán, mind országúton fejlődhessünk, intézmények, felszerelés és átszervezett utánpótlás-nevelés kell. – taglalja a Tipográfia korábbi versenyzője. „Rengeteg ötletem és tervem lennne: mindenek előtt kellene egy olyan utánpótlás-akadémia, ahol szervezett keretek között, felkészülhetne korosztályonként 3-4 versenyző a hazai és nemzetközi szervezésű versenyekre. Viszont, hogy a kerékpársport, és annak egy-egy fiatal tehetsége anyagi támogatást kapjon, akár az államtól, akár egy multitól, először eredményeket kell elérni, ami ezeket a körülményeket tapasztalva nehéz ügy…”
A Nyugat-európai „kerékpár-nagyhatalmak”, mint Franciaország, Belgium, Anglia, vagy északabbra a Balti-államok – főleg országúton – sokkal inkább a csapatversenyekre koncentrálnak. Ennek az egyik oka a szakvezetők által említett nagyobb merítési lehetőség. Több kerékpárost tudnak jobbnak nevelni az edzők, hiszen a körülmények is adottak, rengeteg velodrome áll rendelkezésre a pályakerékpáros szakosztályok számára, több és jobb minőségű utakon tudnak edzeni a csapatok. Vízer szerint azonban nincs minden veszve, hiszen számos kisebb szakágban tud fejlődni a magyar kerékpár-utánpótlás.
„A szövetség törekszik arra, hogy minél hamarabb „elkapjuk” a sportolni kívánó gyerekeket. Igaz, amikorra érdemes kerékpározni számos fiatal már elköteleződött egy sportág felé – hiszen a labdajátékokat, a tornát, a vizes sportokat mind kisebb korban kezdik, ha komoly eredményeket akarnak elérni – mégis próbálunk a BMX-szel egészen kicsiket is, általános iskolában elsős, másodikos gyerekeket megszólítani.”
„Talán azzal, hogy korábban megszereti a kerékpározást, szakágat vált, kipróbál a sportágon belül mást is, bár ez eddigi tapasztalataink szerint ritkább” – vélekedik Vízer. „A mountain bike szakosztályokban is több lehetősége van versenyzőinknek, hiszen jóval kisebb a mezőny, tulajdonképpen a saját idődet állítod be, egyedül mész a pályán „magad ellen”. A kerékpársport ezen része legfeljebb 25-30 éves, itt jóval kisebb a lemaradásunk a nyugati élvonalhoz képest, így jelentősebb eredményeket ebben a szakágban várhatunk rövidtávon.”
További korosztályos hírek aKERÉKPÁRSPORTOKBANa sportági aloldalunkon.
