Jégkorong: Hegedűs Levente hamar megtalálta a helyét

A lausanne-i ifjúsági téli olimpia programjában – a játékok történetében először szerepelt a 3×3-as hokitorna, amelyet a „hagyományos” jégkorongviadal előtt rendeztek.Egy csapatban tizenhárom játékos kapott helyet, mindahányan más-más ország színeit képviselték. A magyar küldöttség kilenc jégkorongozót delegált Svájcba. Egyikük, a DVTK Jegesmedvék kapusa, a 16 éves Hegedüs Levente végig is menetelt, és a zöld csapat tagjaként aranyérmet ünnepelt.Hegedüs Levente végig is menetelt, és a zöld csapat tagjaként aranyérmet ünnepelt.

Hegedüs Levente a zöld csapattal nyerte meg a 3x3-as hokitornát Svájcban  •  Fotó: Szalmás Péter/MOB

„Edzéseken már többször játszottunk ugyanebben a felállásban, tehát nem volt új a helyzet. A 3x3-as hoki jóval gyorsabb, pörgősebb, nagyon élveztem. A cél és talán a realitás is az volt, hogy az elődöntőbe jussunk, azt azonban álmomban sem gondoltam, hogy megnyerjük a tornát. Mielőtt kiutaztam, mindössze azt vártam, hogy jól teljesítsek, és úgy érzem, ez sikerült”− értékel a fiatal.

Levente arról is beszélt, hogy megnyerte őt a svájci hangulat:

„A helyi specialitásokkal meg kellett barátkoznom, hiszen olyan ízekkel találkoztam, amilyenekkel korábban még soha. A játékok végére kifejezetten megszerettem a svájci ételeket. Az olimpiai falu magával ragadó volt, csakúgy, mint a táj: az étteremből kilépve a Genfi-tavat pillantottuk meg, amely mögött gyönyörű, hófödte hegycsúcsokat láttunk, mesébe illő volt.”

„Nagyon izgatottá vált, miután kiderült, ő utazhat Lausanne-ba. Nem csupán az olimpiai érzés megtapasztalása miatt volt különösen fontos a részvétele: felmérhette magát a nemzetközi mezőnyben. A visszajelzések egyértelműen pozitívak voltak róla. Csakúgy, mint minden eredményt, ezt is a helyén kell kezelni. Fontos állomás az életében, tudjuk, hogy jó úton halad, megállnia mindazonáltal nem szabad, ugyanolyan keményen kell dolgoznia, ahogyan azt eddig is tette”− összegzi mondanivalóját a felnőttválogatott és a DVTK kapusedzője, Farkas Tamás.

A mester és Levente karrierje egyébként összeforrt az elmúlt években:

„A székesfehérvári Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémiának voltam a trénere, Levente itt kezdett játszani. Hamar kirajzolódott, hogy a korosztályában tehetségesnek mondható, ráadásul mindig példaértékűen állt a munkához. Miskolcra jöttem, ő nagyon szeretett velem dolgozni, és úgy döntött, utánam jön”− meséli büszkén Farkas.

Az a történet sem hétköznapi, ahogyan Leventéből hokikapus lett:

„Kisgyerekkorom óta kötődöm a jéghez. Először úgy voltunk vele, hogy csak tanuljak meg korizni, de a pályán ragadtam. Az első fél évben mezőnyjátékos voltam, amikor az edzőm megkérdezte, van-e kedvem beállni a kapuba. Megpróbáltam, és egyből tudtam, ez az én helyem. A szüleim még azzal is fenyegettek, hogy nem visznek többet edzésre, ha nem megyek vissza játékosnak, mert szerintük jobb gólt lőni, mint kapni. Persze nem hallgattam rájuk, mondtam, hogy sokkal felemelőbb érzés, amikor én mentem meg a csapatot a találatoktól.”

Hogy meddig juthat el az ifjú?

„Ez a kérdés teljesen nyitott, hiszen még nagyon fiatal, sok minden történhet − felel az edző.− Az azonban biztos, ha így halad tovább, ugyanilyen alázattal, munkamorállal és akarattal dolgozik, akkor a határ akár a csillagos ég, bármire képes lehet.”

További korosztályos hírekJÉGKORONGBANa sportági alodalunkon.