Kézi: Molnár Robin szerint van miből építkeznie a juniorválogatottnak

A 2004-es és 2005-ös születésű kézilabdázók alkotta junior férfiválogatott legutóbbi két világversenye nem az elképzelések szerint alakult: a csapat – még ifjúságiként – 2023-ban 11. helyen zárt a világbajnokságon, az idén júliusban megrendezett Európa-bajnokságon pedig 12. lett, miközben a legjobb nyolcba jutást tűzte ki célul (a teljes képhez hozzátartozik, hogy a korábbiakhoz képest a lebonyolítás a kibővített mezőnnyel megváltozott, a csoportkörből csak az elsők és a két legjobb második jutott tovább – így maradhatott le a negyeddöntőről az egyébként a kvartettjében két győzelemmel és egy vereséggel záró együttes).

„Az alapján, hogy honnan indult el a csapat szeptemberben (amikor Sótonyi László szövetségi edző és a stábja átvette a gárda irányítását – a szerk.), és hogy mennyit fejlődött az első Eb-meccsig, szerintem előreléptünk. Mentálisan és taktikailag is fegyelmezettebben játszottunk – mondja a válogatottat ismét csapatkapitányként vezető Molnár Robin. – Ez az első két csoportmérkőzésünkön meg is mutatkozott, szinte az utolsó percig tudtuk hozni a megbeszélteket. A harmadikon, a norvégok ellen sajnos nem mi jöttünk ki jól az összecsapásból, de így, három góllal ki lehet kapni tőlük – erős együttesről van szó. A hozzáállással nem volt probléma, védekezésben viszont voltak hiányosságaink. A folytatásban a kilencedik helyért küzdhettünk, ám két sajnálatos sérülés is hátráltatott minket. Az utolsó két meccsre nincs mentség, szétestünk, már nem tudtuk azt a teljesítményt nyújtani, ami bennünk van.

A 2023-as vb-n és az idei Eb-n is érték nehéz pillanatok a csapatot: tavaly a horvátok elleni középdöntős összecsapáson a győzelem múlt egy utolsó pillanatos magyar kapufán, júliusban pedig az észak-macedónok elleni helyosztón a döntetlenért támadhatott az együttes a végső dudaszó előtt pár másodperccel, a labda viszont már túl későn kötött ki az ellenfél kapujában.

„Az a bizonyos kapufa a negyeddöntőért ment, az idén pedig a hosszabbításért támadtunk, hogy maradjon esély megszerezni a kilencedik helyet. Nem könnyű megélni ezeket, de fontos kiemelni, hogy nem ezeken a megmozdulásokon múlott a sikerünk, mindig a diadal és a kudarc is. Csapatkapitányként azt mondtam a srácoknak, hogy a lehető legtöbbet tegyük meg minden mérkőzésen, sose veszítsük el az önbizalmunkat. A közösségünk erejéhez pedig hozzátett, hogy

Molnár a fiatal kora ellenére már többször is részt vehetett a felnőttválogatott edzésein, úgy is fogalmazhatunk, hogy közeli ismerősöknek szurkolhat az olimpián.

„Óriási dolog, hogy mindkét válogatottunk kint van Párizsban. Nagyon szurkolok nekik, eddig jól haladnak, a nehéz csoport ellenére. Motiváló, hogy már készülhettem velük, és ebben a helyzetben is láthatom őket;

(Kiemelt képünk forrása: MKSZ)