Úszás: Mogyi bá’ papíron is mester lett

„Példaértékű az a nézet és alázat, ami alapján dolgozik! Ilyen egy igazi MESTEREDZŐ!” – olvasható a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) honlapján a dicsérő minősítések egyike, amivel hozzászólóként egy „Lelkes rajongó” gratulált az ÚTE medencés és nyílt vízi úszóit pallérozó Magyarovits Zoltánnak. És folytathatjuk a sort a MÚSZ-magyar válogatott bejegyzésével, amely szerint „ha valaki nagyon megérdemelte, az Magyarovits Zoltán... Gratulálunk, Mogyi Bá!”

Kós Hubert és Ábrahám Minna kinevelése, az utánpótlás talentumainak hosszú ideje tartó pátyolgatása mellett ő – az immár papíron is mesteredző – irányította a nyáron, Párizsban ugyancsak olimpiai bajnokká avanzsáló öttusázó, Gulyás Michelle úszóedzéseit is.

Mindebből nyilván így együtt állt össze az elismerés... – vetettük fel a 49 esztendős szakembernek a mesteredzőségig vezető út részállomásait, amikor mi is gratuláltunk neki.

„Nyilván benne van ebben Kós Hubert olimpiai aranyérme, akivel – mielőtt Amerikába ment volna, Bob Bowmanhez – csaknem egy évtizeden át dolgoztunk együtt itthon, ahogyan Ábrahám Minna és Gulyás Michelle sikere, vagy éppen Kárpáti Máté idei nyílt vízi junior-világbajnoki címe is, de én nem erre az utolsó néhány évre hegyezném ki a dolgot.”

Hanem?

„Hanem inkább arra, hogy ugye már harminc éve edzősködöm. Annak idején Széles Sanyi mellett kezdtem el, utána Széchy Tamás mellett dolgozhattam, igazán jó időszak volt, 95-től 99-ig tartott. Akkortájt lett Rózsa és Czene olimpiai bajnok, s én ott lehettem a szakmai csapatban. Utána 2000 elejétől tíz évig voltam a Jövő SC-ben, ott adogattam fel a továbbadós rendszerben azokat a gyerekeket, akik aztán válogatottak lettek, úgyhogy én úgy tekintem inkább, hogy

Merthogy tulajdonképpen harminc éve ezt csinálom, és hát ez volt az első olyan generáció, akiket végigvihettem, s nem kellett továbbadnom őket. Kiderült, hogy működik az, amit csinálunk, mert én már régen is szerettem volna továbbvinni őket, nemcsak serdülőkorig, de hát korábban nem lehetett. Úgyhogy amikor a Jövő SC-ből elkerültem, utána nyílt meg az út, hogy akikkel vagyok, azokat végig tudom vinni, s Hubiéké volt az első ilyen generáció. A közös munka pedig, hála az égnek, elég jól sikerült...”

Ha meg kéne fogalmaznia valamifajta szakmai alapvetést, ha úgy tetszik, ars poeticát, hogy az ön számára mit jelent az edzői lét, mi  az oktató-nevelő munka lényege, mit mondana?

„Én kettébontanám a dolgot. Az egyik rész a pedagógusé, mert azt gondolom, egy úszóedző pedagógus is, tehát a gyerekekkel úgy kell foglalkozni, hogy két dolgot szem előtt tartson az ember. Az egyik, hogy szeressenek és tanuljanak meg, tudjanak jól úszni, e kettőnek együtt kell mennie. A másik pedig az, hogy jó embereket neveljünk. Ez az emberi része, vagyis

Ami pedig a szakmai részt illeti: azt vettem észre, hogy azok az úszóim lettek a legjobbak, akik tíz-tizenkét évesen hozzám kerültek. Mert először is a nagyon jól kimunkált, tökéletes technikának a kialakítása a legfontosabb, utána pedig úgy kell adagolni erre a jó technikára a terhelést, ahogy azt életkoruk megkívánja. És ha ez így történik, akkor szépen fognak úszni és nagyon gyorsan is.”

Nyilván, volt kitől tanulnia, átvennie ezeket a magvas gondolatokat önnek is, kimunkálni saját maga edzői énjének a lényegét...

„Ha egy valakit kellene mondanom, aki példaképem volt, vagy aki miatt edző lettem, őt úgy hívják, hogy Gyertyánfy Tamás. Régen, még Széchy mellett dolgozva ő volt nekem az edzőm tizenegy-tizenkét éves koromban, s olyan technikai és tudásbeli alapokat adott, hogy a mai napig ebből táplálkozom. És nagyon jó csapatunk volt, olyan, hogy azokkal a srácokkal ülök a mai napig egy asztalnál, egy-egy hét végén, akikkel úgy negyven évvel ezelőtt együtt úsztam. És én próbálom azt átadni a nálam úszó gyerekeknek, hogy olyan közösség tagjai legyenek, akik 30-40 év múlva is barátok lesznek, és ha emellett még jól is úsznak, az egy további plusz, nagyon jó...”

(Kiemelt képünkön, balról: Kós Hubert, Magyarovits Zoltán, Ábrahám Minna Forrás: MÚSZ)