Cselgáncs: Szabó Áronnak a kemény munka meghozta a várva várt áttörést
Mint arról beszámoltunk, három éremmel zártak a magyar cselgáncsozók az év utolsó korosztályos világversenyén, a pilai U23-as Európa-bajnokságon. Szegedi Dániel ezüstje, illetve Mamira Luca bronza mellett
Szabó Áron volt a mieink harmadik éremszerzője,
miután a 73 kilósok között a dobogó harmadik fokára állhatott fel. A tatabányiak 21 éves ígérete kiváló versenyzést bemutatva négy győzelem mellett egy vereséggel zárt, kizárólag a későbbi győztes, grúz Terasvilitől kapott ki. Szabó ezzel a bronzzal pályafutása legnagyobb sikerét érte el, ugyanis először nyert érmet világversenyen. De vajon mégis mi hozta meg az áttörést?
„Nincs semmiféle titok a siker mögött, egyszerűen a kemény munka és a rengeteg edzés gyümölcse ez a bronzérem – kezdte Áron az Utánpótlássportnak. – Azt tudni kell, hogy tavaly szeptemberben keresztszalag-szakadást szenvedtem, amely után több mint fél évet ki kellett hagynom, és idén május végén tértem vissza, ami a versenyzést illeti. Ugyanakkor a rehabilitációt sem töltöttem tétlenül, szinte többet edzettem ez idő alatt, mint előtte. A gyógytorna mellett az erőfejlesztésre, illetve a kondi edzésekre is nagy hangsúlyt fektettem, s ennek is köszönhetően a nyár elején viszonylag jól is sikerült a visszatérés, ha bár akkor az eredmények ezt nem igazolták vissza, én éreztem, hogy jó úton járok. Akkor még időre volt szükségem, hogy visszaszerezzem a kellő versenyrutint, és fizikailag és mentálisan topformába kerüljek. Igyekeztem türelmes lenni, csak tenni a dolgom, és ez be is vált. A sok-sok nyári edzőtábornak köszönhetően októberben jött meg az első igazi visszaigazolás, amikor is harmadik lettem a málagai felnőtt Európa-kupa-versenyen, és ezzel kvalifikáltam magam az U23-as Eb-re. Ezek után az edzőmmel, Csernoviczki Csabával rátettünk még egy lapáttal, és
tökéletesen sikerült a formába hozás az Európa-bajnokságra, amelyen aztán jó napot fogtam ki, és megszereztem a régóta áhított érmet világversenyről.
Hozzátette, egy évvel ezelőtt, amikor éppen a sérülésből lábadozott, nem igazán hitte volna, hogy most itt fog tartani, és majd érmet nyerhet az Európa-bajnokságon.
„Tavaly éppen a legrosszabbkor jött a sérülés, mert így a junior Eb-ről és a vb-ről is lemaradtam, és azt hiszem, mindkettőn reális esélyem lehetett volna az éremszerzésre.
Akkor ezt nyilván nagyon fájó volt megélni, de idén ebből valamit visszaadott az élet, ez a bronz sok mindenért kárpótol.
Már pár hét eltelt, de igazán talán még most sem fogtam fel, hogy mekkora eredményt értem el. Ez lehet nem is baj egyébként, mert nem szabad ennek az eredmények túl nagy jelentőséget tulajdonítani.
Természetesen a siker önmagában pozitív visszajelzés, önbizalmat ad, de nem bízom el magam tőle. Ugyanúgy, ha nem még keményebben fogok dolgozni a jövőben.
(Kiemelt kép forrása: EJU)
Vízilabda: vereség az olaszoktól az U20-as Eb-n
Kézilabda: hasznos tapasztalatok az U18-as fiú Eb-ről
