Nagy Péter: A sportoló gyerek mindig a megoldásra törekszik

Mondhatni, megszokott módon indult Nagy Péter úszókarrierje: négyéves korától járt tanfolyamra, amely az általános iskolában is folytatódott, majd a versenyzői pályafutása a Margitszigeten az UTE-ben kezdődött.

„Korényi Olga nénihez jártam, akitől sokat tanultam, rengeteget úsztam nála. Amikor tizenhat éves lettem, úgy érezte, kinőttem a csoportját, és átvitt a Komjádiba Széchy Tamáshoz. Nehéz két évet töltöttem ott, az igazán nagy sikerek nem jöttek össze: országos bajnoki érmekig jutottam.”

Aztán 1998-ban a Duna túlpartjára, a zuglói BVSC-be igazolt, amelynek ma már szakosztályvezetője.

„Még úsztam két-három évet, de közben elvégeztem a közép- majd a felsőfokú edzői képzést a TF-en. Úgy gondoltam, a gyakorlatban is kipróbálnám magam, az akkori vezető, Tószegi Andor pedig lehetőséget adott nekem. Eleinte a nyári táborban vettem részt az úszásoktatásban, és 2002 szeptemberében megkaptam az első csoportomat.

A BVSC-ben bíztak benne, így a csoportjait nem kellett leadnia, a magasabb korosztályokban is vezethette azokat.

„Az első csoportomban volt például a világbajnok és olimpiai bronzérmes Kapás Boglárka, akivel egészen felnőttkoráig foglalkozhattam. Kiváltságos helyzetben voltam, ugyanis gyakran előfordul, hogy a fiatal edzők csak egy bizonyos szintig taníthatják a gyerekeket, és egy idő után átkerülnek a rutinosabbak kezébe. A BVSC-ben ez nem így volt, és ma a szakosztály vezetőjeként én is igyekszem úgy szervezni a csoportokat, hogy az minden versenyzőnek és edzőnek ideális legyen.”

Olyan úszók fordultak meg Nagy keze alatt, mint a vb-bronzérmes Kozma Dominik, az Európa-bajnok Verrasztó Evelyn, a világbajnoki harmadik Bohus Richárd vagy a rövid pályás vb-első Bernek Péter.

„A kitűnő tanítványok mellett kiváló edzőkkel dolgozhattam együtt. Például Selmeci Attila is edzősködött a BVSC-ben néhány évig, tőle nagyon sokat tanultam, remek mentor volt. Egy motivált, nyitott, fiatal edzőnek ez óriási lehetőséget jelentett, amit én igyekeztem is maximálisan kihasználni.”

A zuglóiak trénere szerint a negatív tapasztalatokból is lehet építkezni.

„Senkit nem szeretnék megbántani, de még úszókoromban észleltem hibákat, amelyeket az edzőim követtek el. A specializáció teljesen hiányzott akkoriban. Ha éppen kétszázas vagy négyszázas gyorsúszók voltak a legjobbak a csoportban, akkor mindenki annak megfelelően edzett, miközben valaki ötvenes távra, más pedig ezerötszázra készült. Az ilyesmire már csak azért is

A mai versenyzők már valószínűleg jeleznék az edzőnek, hogy szerintük nem optimális a felkészülésük.

„Akkoriban nem lehetett szólni az ilyen dolgokért, de hál'istennek mostanra ez megváltozott. Ha egy eltökélt úszóm azt mondja, hogy azt érzi, kevesebbet vagy más kellene csinálnia, elgondolkodom rajta, és megbeszéljük. De ez csak annál működik, aki tényleg akar úszni. Fontos, hogy beszélgessünk a versenyzőkkel, meg kell értetni velük, minek, mi a haszna.”

A szülők nélkül az utánpótlássport elképzelhetetlen, így a BVSC-ben is igyekeznek megbecsülni őket.

„A szülők óriási áldozatot vállalnak, amikor úgy döntenek, hogy élsportolót szeretnének a gyerekből. Az úszás duplán nehezített pálya a reggeli és a délutáni edzések miatt, hiszen bizonyos életkorig az apukáknak, anyukáknak kell hozniuk-vinniük a srácokat. Nálunk az uszoda havonta egyszer nyújt lehetőséget számukra, hogy megnézhessék az edzést, amelyre általában a tizennégy évesnél fiatalabb gyerekek szülei jönnek el.”

Sok nevelőedzőnek hatalmas dilemmát okoz, hogy a kevésbé tehetséges gyerekeknek meg kell-e mondani, kár erőltetni az élsportot, maradjon az inkább hobbi, és koncentráljon az iskolára.

Az úszás egyébként ebből a szempontból nem annyira problémás, mert bizonyos kor fölött már napi két edzésre kell járni, az óra pedig nem hazudik, az időeredmények alapján be szokták látni a fiatalok és a szülők is, hogy nem ez az ő útjuk. De sok esetben a közösségnek nagyon fontosak azok is, akikből nem lesz válogatott, mert adott esetben hozzájárulnak az edzések jobb légköréhez, míg a versenyeken segítik a többieket.”

Nagy szerint elengedhetetlen, hogy minden téren figyeljenek a gyerekekre. A bizonyítványokat félévente bekérik, rendszeresen felhívják a figyelmet a tanulás fontosságára. Ráadásul ma már akár egy vonzó amerikai ösztöndíj is múlhat az megfelelő tanulmányi eredményen. Az edzéseken igyekeznek értékeket is közvetíteni, hisznek a sport nevelőerejében.

„Azt látom, hogy aki éveken keresztül sportolt, az az iskolában, a munkaerőpiacon és a magánéletben egyaránt könnyebben képes a problémák megoldására, mert jóval több nehéz helyzettel szembesül már gyerekként, mint nem sportoló kortársai. Ezekre a szituációkra a sportolók általában úgy reagálnak, hogy megpróbálják a lehető legjobban megoldani azokat, nem esnek pánikba.”

Ahogyan Nagy Péter versenyzői és edzői pályafutása szinte egybeért, kíváncsiak voltunk rá: tanítványai között lát-e olyanokat, akik – hozzá hasonlóan – az aktív éveik után a medenceparton folytathatják a karrierjüket?

Ők már akkor is másképp figyelték a sportágat, mint a társaik; megvolt bennük az ambíció, hogy edzőként az uszodában maradjanak. Azért van könnyű dolgom velük, mert azt a szemléletet, amit annak idején képviseltem, nekik már nem kell elmagyaráznom, hiszen régen magukba szívták. Persze szó sincs arról, hogy mindent ugyanúgy kellene csinálni, ahogyan én, de az elérendő célokban mindannyian egyetértünk.”

(Kiemelt képünkön: Zámbori Hanna, Rácz Zsombor, Nagy Péter és Bagi Zoltán Forrás: BVSC-Zugló Úszószakosztály/Facebook)