Balogh Judit: A jó edzőnek folyamatosan meg kell tudnia újulni
Minden idők egyik legjobb és legsikeresebb magyar női kosárlabdázója Balogh Judit, aki aktív játékosként 223-szoros válogatott, háromszoros Eb-bronzérmes, kétszeres Ronchetti-kupa-győztes, négyszeres magyar bajnok, háromszoros Magyar-kupa- és egyszeres Francia-kupa-győztes volt. A magyar kosárlabdázás halhatatlanja 2005 óta. A megannyi siker után 2003-ban vonult vissza, majd edzősködésbe fogott, és egy évre rá nevelőklubjánál vállalt feladatot, a BEAC NB I/A-csoportos felnőtt női csapatának vezetőedzőjének és a klub szakmai igazgatójának nevezték ki.
Sokszor elmondtam már, hogy igazából soha nem akartam edző lenni
– kezdte Balogh az Utánpótlássportnak. – Sokáig egyáltalán nem vonzott ez a pálya, és voltaképpen az edzősködés választottam engem, nem pedig fordítva. Sopronban hagytam fel az aktív játékkal, és mivel ott nem találtam munkát, így a családdal a visszaköltözést terveztük Budapestre, amikor éppen a BEAC vezetője, Muszbek Mihály keresett meg azzal, hogy legyek a BEAC edzője. Elvállaltam, és nagy lelkesedéssel, tele ötletekkel vágtam neki az új kalandnak.
Ráadásul egy szimpatikus, dolgos csapatot kaptam, amely egytől egyig olyan fiatal egyetemista lányokból állt, akik amellett jó emberek voltak, rendkívül értelmesnek és szorgalmasnak is bizonyultak.
Szóval kifejezetten élveztem a feladatot, kihívásként tekintettem rá, hogy a másik oldalon, edzőként is feltaláljam magam. Fantasztikus, igazán inspiráló élmény volt ezekkel a játékosokkal együtt dolgozni! Arra kaptunk lehetőséget a klubtól, hogy kvázi amatőr szinten folytassuk az NB I-ben, és közben bebizonyítsuk azt, hogy mégis van helyünk az élvonalban.”
Később a BEAC mellett az U16-os, illetve az U18-as leányválogatott szövetségi edzőjeként is tevékenykedett. Az U16-osokkal hetedik (2007) és nyolcadik (2008) lett az A-divíziós Eb-n, míg az U18-asokkal B-divíziós kontinenstornán (2009) első helyen zárt. Időközben 2008-tól a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége szakmai bizottságának tagja is volt.
„Viszonylag korán megkaptam a lehetőséget a korosztályos válogatottaknál, amiért mindmáig nagyon hálás is vagyok. Ott is imádtam a közös munkát a lányokkal, és jó eredményeket is tudtunk elérni.
Azt fontos látni, hogy ezek még a tao-korszak előtti évek voltak, így ekkor ezek a helyezések még sokkal többet értek, mint manapság.
Ők nem a tizenhárom és tizenhat éves kor között agyonedzetett taós gyerekek voltak, akkor még nagyon örültünk ezeknek az eredményeknek is, és mindannyian sokat tanultunk ezekből az Eb-kből. Azt sajnáltam egyedül, hogy abból a generációból csak kevesen tudtak aztán hosszú távon is megragadni az élvonalban.”
A korosztályos válogatottakban például foglalkozott Raksányi Krisztinával is, aki később magyar bajnokságot és kupát is nyert, a felnőttválogatott csapatkapitánya is volt, 2019-ben az év hazai játékosának is megválasztották.
Balogh Juditot arról is megkérdeztük: mégis mire a legbüszkébb a közel húszéves edzői pályafutásából?
Legkevésbé sem a pályán elért sikerekre, hanem arra, hogy a játékosaimból aztán milyen értékes ember vált.
Szép feladat fiatalokkal dolgozni, amit nem mindenki szeret, mert gyakran hibáznak, még sok mindent nem tudnak, és még nem olyan szintű játékosok, mint akik az élcsapatokban játszanak. Engem viszont ez nem érdekelt, mert én mindig tanítani szerettem igazán, nem véletlenül oktattam tizenhárom éven át az egyetemeken is, mert én ezt a részét élveztem a legjobban.
A játékosok tényleg csillogó szemekkel hajtottak végre mindent, amit kértem tőlük. Szerintem ennél nagyobb öröm nincs edzőként.
Az egyébként öt diplomával is rendelkező Balogh Judit egyhuzamban 18 éven át irányította a BEAC-ot, majd 2022-ben távozott a klubtól. Az elmúlt négy esztendőben nem vállalt edzői munkát, némileg háttérbe vonult, és el is távolodott a kosárlabda világától. De vajon ennek mi az oka, és nem hiányzik-e neki a sportági közeg?
„Ebben az időszakban nagyrészt tanítottam, az egri és a győri egyetemen, de idővel aztán ezek a feladataim is megszűntek. Persze, ma is követem a hazai és főleg a nemzetközi eseményeket és az eredményeket, de a kosárlabdasportban már nem vagyok benne aktív szereplőként, és az igazat megvallva már annyira nem is hiányzik a közeg.
Egy idő után már nagyon nem tetszett az az irány, ami felé elindult itthon a sportágunk.
Azt gondolom, az az eszméletlen mennyiségű anyagi támogatás, amit kapott a kosárlabda is, mint tao-sportág, nem volt indokolt. Hiszen nem lett számottevően több játékos, és nem neveltünk ki több tehetséget, mint korábban, viszont a pénz csak ömlött a rendszerbe, és nem azok a tendenciák indultak el, amiknek szerintem kellett volna.
A valódi tömegesítés nem történt meg, a hobbiból való sportolás változatlanul nem lett lehetséges a klubokban, hanem helyette szinte minden erőforrás a versenysportra, az elitképzésre fókuszálódott.
Azt látni kell, hogy a nagy számok törvénye alapján nagyjából három-ötszáz gyerekből egy olyan fog kijönni, akiből nemzetközi szintű profi kosaras lehet, viszont közben az összes többit elhanyagoljuk. Én mindig amellett kardoskodtam, hogy mindenkinek lehetőséget kell adni, mindenki addig sportolhasson, ameddig tud. Az anyagi fedezet meg is lett volna erre, viszont azt a pénzt sajnálatos módon végül nem erre fordították.”
Végezetül Balogh Judit így foglalta össze az edzői hitvallását.
„Alapvetően én mindig is lázadó szemléletet képviseltem. Valami mást és újat szerettem volna behozni, és azt kerestem, hogyan lehetne jobban csinálni. Soha nem az öncélú kritika vezérelt, hanem mindig igyekeztem egy másik megoldást, jobb alternatívát találni. Hiányolom is a magyar edzőkből az innovatív hozzáállást. Tehát, ahogyan a séfek a konyhában időről időre újragondolnak egy-egy receptet, az edzőktől is elvárható, hogy időről időre vizsgálják felül a módszereiket, és ne feltétlenül csak a megszokott, berögződött sémákat alkalmazzák.
A jó edzőnek folyamatosan meg kell tudnia újulni.
Igenis meg kell próbálni új utukat találni, ugyanis a mindennapi munka ettől nem lesz majd unalmas és monoton a játékosnak. Kifejezetten szerettem azokat a pillanatokat, amikor boldognak láttam a játékosaimat edzés közben, mert éppen egy olyan feladatot és játékot sikerült kitalálnom, amit élveztek és százszázalékos odaadással végeztek. Ezt roppant nehéz elérni, de éppen az lenne a cél, hogy ezt minden edzésen reprodukálni lehessen. Sokat dolgoztam azon, hogy mégis hogyan érhetem el azt, hogy a játékosok maximális intenzitáson dolgozzanak úgy, hogy azt közben észre sem veszik.”
(Kiemelt képen: Balogh Judit Forrás: BEAC)
Tenisz: Beviz Lujza nagyot robbantott az idén
