Kosár: Tursicsék történelmi tarolása a leány utánpótlás-bajnokságokban
Olyat produkáltak a mögöttünk hagyott szezonban a Csata DSE leány kosárlabdacsapatai, amire korábban még soha nem volt példa a klub történetében. Az már nem újdonság, hogy a 13. kerületiek rendre kiemelkednek a hazai női utánpótlás-bajnokságok mezőnyéből, az idén viszont új szintre emelték a dominanciát, és egyetlen más klubnak sem engedtek át aranyérmet, valamennyi korosztályban felértek a csúcsra: a juniorok (U18), a kadétok (U16), a serdülők (U14) és a gyermekek (U12) között is bajnoki címet ünnepelhettek. Felvetődik a kérdés:
mi a sikeres nevelőmunka receptje, amivel még az államilag kiemelt akadémiák együtteseit is rendre sikerül felülmúlniuk a csatásoknak?
„Szerintem nem érdemes titkok után kutatni, ugyanis
nincs itt semmi rejtély, csak következetes és kemény munka
– kezdi Tursics Sándor, az egyesület alapítója, szakmai vezetője az Utánpótlássportnak. – A szakmai filozófiánk, a szellemiségünk alapja mindmáig ugyanaz, amit még a nyolcvanas évekből hozunk a tungsramos időkből, és családi vezetéssel, immár több mint harminc éve kitűnően üzemel. Meg kell nézni azt az egységes képzési technikát, amelynek alapján az összes edzőnk dolgozik. Nálunk nem arról van szó, hogy jönnek-mennek az edzők, és a saját egyéni elképzeléseik szerint próbálnak valamit felépíteni.
Itt alapvetően mindenki egy szakmai irányvonal mentén teszi a dolgát. Nem fogadjuk el, hogy bárki külön utakat járjon.
Azt hiszem, más kluboknál – különösen a nemzeti akadémiáknál – végig kellene gondolkodni, hogy mire is költik el azt a temérdek pénzt, ami a rendelkezésükre áll. Ha az én csapatom valaha akár csak néhány ponttal kikapott, két hétig nem aludtam, és csak elemeztem, hogy mi lehetett az oka a kudarcnak. Most viszont egy országos döntőben az is simán előfordul, hogy az első és a nyolcadik csapat között akár nyolcvanpontos különbség is kialakul.
Na, ebben aztán tényleg semmi titok nincs, és az okokon nem nekünk kell gondolkodnunk.
A 81 esztendős szakember szerint az elmúlt években a kosárlabdasportból eltűnt, illetve kihalt az az idősebb, nagytudású edzői generáció, amelynek tagjai a múltban a sikereket garantálták.
Mindeközben azt tapasztalni, hogy egyre gyengébb minőségű fiatal edzők kerülnek a kispadokra. Azt hiszem, az edzői állomány terén lenne mit megvizsgálni számos helyen.
Jól jelzi a Csata erőfölényét, hogy csapata a kadétok és a serdülők között is már sorozatban harmadik bajnoki címét nyerte, míg a juniorok (U18) mezőnyében úgy diadalmaskodott, hogy a még csak 14 éves, tehát elsőéves kadétkorú ígéret, Halasy Enikő volt az országos döntő legértékesebb játékosa, vagyis MVP-je.
A legtöbb helyen sajnos egyéni sportként űzik a játékosok a kosárlabdát, pedig, ugye, csapatjátékról van szó.
Az utánpótlás országos döntőket járva azt látom, hogy a legtöbb fiatal leszegett fejjel neki áll egy az egyezni, és teles sebességgel rongyol a gyűrű felé. Hát ezt mi nem engedjük meg a játékosoknak. A kezdetektől inkább arra tanítjuk a gyerekeket, hogy tudjanak megállni, ha arra van szükség, gondolkodjanak, passzoljanak, és csapatjátékot játszanak. Nálunk ez az egyetlen lehetséges út a játékban, és ez a szellemiség öröklődik tovább generációkon keresztül.”
Fiúk. U21: DEAC. Junior (U19): DEAC. Kadét (U16): Budapesti Honvéd. Serdülő (U14): MAFC. Gyermek (U12): Vasas Akadémia.
Leányok. Junior (U18): Csata DSE. Kadét (U16): Csata DSE. Serdülő (U14): Csata DSE. Gyermek (U12): Csata DSE
(Kiemelt képen: a 14 éves Halasy Enikő (a labdával) a Csata junior- és kadétbajnoki címének megszerzésében is főszerepet vállalt Fotó: Girgász Péter/BEAC)
