Jégkorong: Horváth Benjámin mindent megtesz az U18-as válogatottságért
Remekel eddig az idényben az U20-as osztrák jégkorong-bajnokságban a 2009-es születésű Horváth Benjámin, aki FEHA19 juniorcsapatának legeredményesebb hazai játékosa, illetve összességében is a liga egyik ponterősebb magyar fiatalja. Az első kilenc meccsen négy góllal és nyolc assziszttal áll. A még mindig ifjúsági korú, tehát U18-as támadó a legutóbbi szezonban kezdte egyre inkább felhívni magára a figyelmet, amikor is az U18-as osztrák bajnokság alapszakaszában 28 meccsen 6 góllal és 31 gólpasszal, vagyis meccs/pont feletti átlaggal végzett. Benjámin elmondta portálunknak, igazi hokis családból származik, így Fehérváron felnőve számára mindig is a jégkorong volt az első számú sportág.
„Négyévesen kezdtem el jégkorongozni, apukám hatására, aki alacsonyabb szinteken szintén hokizott korábban – idézi fel a kezdeteket a 17 éves Horváth az Utánpótlássportnak. – Ő kisgyerekként egyszer elvitt egy edzésre Fehérváron, és akkor nagyon megtetszett az egész közeg, ott ragadtam, aztán pedig ahogy idősödtem, szépen lépdeltem felfelé a ranglétrán. Kiskoromban sok Volán-meccsen jártam kint apukámmal, kicsiként Frank Banham, majd később Hári János és Bartalis István volt a példaképem.
Nagyon tetszett a nagymeccsek hangulata, s ezeknek az élményeknek is köszönhetően nyilván idővel én is egyre komolyabb kezdtem venni a jégkorongozást.
Majd jöttek az érmek, az oklevelek, a külön edzések és táborok, amelyek folyamatosan megadták a pozitív megerősítést. Apukámnak hatalmas hálával tartozom, aki mindvégig segít az utamon, és minden támogatást megadott, hogy belőlem jó hokis lehessen. Emellett az alsóbb korosztályokban velem dolgozó megannyi utánpótlásedzőnek is sokat köszönhetek, odafigyeltek rám és terelgettek a megfelelő irányba.
Úgy érzem, az áttörést az elmúlt szezon hozta meg számomra, amikor sikerült klubszinten viszonylag jó statisztikai mutatókat hoznom, sok pontot tudtam szerezni az U18-as osztrák bajnokságban, és gyakran meccset eldöntő helyzetben tudtam pontokkal hozzájárulni a csapat sikeréhez.
A teljesítményemnek hála stabilan ott lehettem az U17-es válogatottban is az összetartások és nemzetközi tornák alkalmával. Sőt, az első gólomat is megszereztem korosztályos címeres mezben, ami szintén igazi mérföldkő volt számomra. Mostanra jóval tudatosabbá váltam játékosként, sokkal jobban odafigyelek a pályán kívüli dolgokra is, így a pihenésre, az alvásra, illetve a táplálkozásra is.
Szépen lassan elkezdtem egyre több hasznos, pozitív szokást felvenni a mindennapokban, és ezek aztán a pályán is javamra váltak, és a jégen mutatott produkciómban is meghozták az eredményét.
Emellett az is sokat jelentett, hogy Galsi Péter vezetőedző bízott bennem, mindig megadta a lehetőséget, látta bennem a potenciált, és úgy érzem, ez nagyon jó hatással volt rám és a fejlődésemre.”
Hozzátette, korábban inkább az asszisztokban jeleskedett, az új évadban szeretne minél több gólt is termelni.
„Azon leszek, hogy megmutatassam, hogy a befejezések terén is ugyanúgy jó vagyok. A szezon kezdetén még nem gondoltam, hogy most már az U20-as bajnokságban fogok többet játszani, de hál’istennek adódott a lehetőség, hogy kipróbáljam magam az idősebbek között, ezzel pedig élni tudtam, így megragadtam az U20-asoknál. A nyáron két nagy célt fogalmaztam meg magamnak erre az idényre: szerettem volna Fehérváron bekerülni az U20-as csapatba, és minél többet velük játszani – nos, ez viszonylag hamar sikerült, aminek roppant mód örülök.
A másik cél viszont még várat magára, ugyanis ebben a szezonban az U18-as válogatott keretébe is szeretném mindenképpen beverekedni magam. Egyelőre nem hívtak meg, de ez nem szegi a kedvem, motivált vagyok, és igyekszem még elszántabban és keményebben dolgozni, hogy felhívjam magamra a figyelmet.
Szeretném ezt a formámat fenntartani, támadásban meccs per pont feletti átlaggal szeretnék zárni, illetve emellett a védekező harmadbeli játékomat is folyamatosan próbálom erősíteni és csiszolni, mert tudom, ebben még fejlődnöm kell.”
(Kiemelt kép forrása: FEHA19)
