A cserekapus kerékcseréje

Győzelemmel búcsúztatta a nápolyi vízilabdázás legendás alakját a Posillipo: a kapitányi székbe távozó Paolo de Crescenzo tiszteletére több ezer néző gyűlt össze a Scandonéban, és már a bemutatásnál felállva tomboltak a nézők az edző nevének említésekor. A Posillipónál játékosként, majd trénerként 19 esztendőt lehúzó De Crescenzo a Brescia elleni rangadó megnyerését követően könnyezve köszönt el játékosaitól az öltözőben, akik emlékül egy Rolex-órával ajándékozták meg a mestert. Továbbá, mint említettük, győzelemmel, így a Posillipo százszázalékosan zárta az alapszakaszt.

Nem kis bravúr, elvégre a nagy rivális elleni összecsapásnak igen rossz előjelekkel vágott neki a nápolyi együttes: az első számú kapus, Antonino lovaglóizom-húzódással ült a parton, míg a román származású balkezes, Rath egy balul sikerült fekvenyomás okán – szétszakadt a mellizmát és a vállizmát összekötő rész – szorult a lelátóra. "Jerisov lázasan kóválygott a vízben, néha azt sem tudta, hol van – egészítette ki a képet Steinmetz Barnabás. – A cserekapusunk viszont szédületes volt, két elkerülhető gólt követően két kézzel húzta le a lövések többségét.” Ezen túlmenően Lignano a harmadik és a negyedik negyed között kért egy mobiltelefont, majd úgy ahogy volt, a vízből felhívta a felettesét, és közölte, hogy éppen kereket cserél, ezért késik a csendőrségről. "Holmi vízilabdázás ürügyén nem engedte volna el a parancsnoka” – jelezte Steinmetz, hogy az efféle proficsapatoknál is találni munkahelyi gondokkal küszködő félamatőröket. Lignano mellesleg nem kapott gólt az utolsó kilenc percben…