Egymillió a tét szombaton

"Addig focizott, amíg ő maradt alul” – szomorkodott egy másik legenda, Csapó Gábor, akit az együttérzés mellett tovább keserített, hogy ezzel kulcsjátékosát is elveszítette.
"Beszállhatna Benedek Tibi” – jött a kósza ötlet, amely nem is tűnt oly kószának. A kivételes balkezes mit sem tudva be is melegített (az ünnepek alatt is vigyáz a kondira), újpesti kötődését pedig mindenki ismeri.
A korátlagot nem növelendő végül Benedek nélkül indult csatába a lila armada, amelynek esélyei balkezese nélkül jelentősen megcsappantak a fináléba jutásra.
"Játszunk egy jót, gyerekek” elven aztán a Komjádi uszodát szépen megtöltő pólórajongók előtt kis híján megfricskázták a BVSC-t a Kovács Róbert vezette, a négyes döntőn a Vasas távolmaradása miatt szerepet kapó (az angyalföldiek igazoltan hiányoztak, elvégre vasárnap a görög Olympiakosz Pireusz ellen az európai Szuperkupa-meccs vár a Somossy-tanítványokra) újpesti fiatalok.
Áts Bertalan a nyelvét nyújtotta Péter Imrére, aki fölévágta a ziccert. Sértődés? Ugyan, a rutinos zuglói is jót nevetett a szituáción. Hiába, a gála az gála.
A találka abszolút ennek a jegyében zajlott: 3–1-es UTE-vezetésnél sem ugrált, hisztizett Gerendás György, az újabb jelen lévő 76-os hős. Az ő nyugalma márpedig mindent elárult…
Mindazonáltal a magyar pólós mindig nyerni akar, legyen szó snóbliról, bármilyen kártyajátékról, pólóderbiről nem is beszélve! Így hát, amikor a melegíteni induló ferencvárosiak tiszteletére felhangzott az első "Hajrá, Fradi!”, Vincze Balázs kézbe vette az irányítást: vezérletével röpke egynegyednyi idő alatt fordított a Vasutas (Kis, Vincze, Ibolya és Zoufal vette ki részét góllal a 4–0-s szakaszból), igazolva az előző állítást.
A show-jelleget a támadóidőt mérő órára helyező köpennyel írta az egyik újpesti –Juhász sporttárs azonban rögvest kiszúrta a turpisságot. Láss csodát, a negyedik kerületiek a vízben is csalafinták voltak, tovább folytatták a maguk kis, főleg a jó erőben lévő, kiállítások tömkelegét szerző Ferkó Dánielre építő játékát. Zentai bombagólja meglepte Szécsit, majd Suti, az ismét remekül irányító Suti villanása következett.
És ezzel nem volt vége! Varga Dániel öccsének, Dénesnek a pattintása után újfent UTE-előnyt regisztrálhattunk! Na, ekkor már azért Gerendás is felemelte a hangját…
A záró negyedben össze is kapták magukat fiai: Ibolya varázslatos találatai végképp megadásra késztették a hősiesen küzdő lilákat.
És a nap fénypontja még hátra volt!
A Domino és a Fradi csatája is remek küzdelmet és gálát ígért ugyanis. Bejglievés ide vagy oda, úgy feszültek egymásnak a csapatok, mintha bajnoki pontokért harcoltak volna. Kiélezett és látványos volt a parti, hol az FTC, hol a Honvéd tartott előbb-
re. Gém Zoltán, a FILA magyarországi első embere, az esemény főszervezője elégedetten szemlélte az eseményeket, a látványosabbnál látványosabb akciókat, gólokat, szereléseket.
"Már ezért megérte” – mondogatta magában –, pedig még csak az első napon vagyunk túl!
A szombati fináléban végül a Honvéd lesz a BVSC ellenfele (egymillió forintot kap a győztes), hiszen Kovács István együttese a négy gólig jutó Bárány Attila remeklésével süllyesztette el ellenfelét. Nyéki 8–7-re ugyan még felhozta a záró játékrészben csapatát, ám Molnár és Bárány megadta a kegyelemdöfést.
Gyöngyösi András sem esett akkora letargiába, mint máskor, a hibákat elraktározva magában ment gratulálni kollégájának. Igazán szomorú ugyanis csak Létay Krisztián lehetett ezen a napon…