Vasas-Plaket: az ötödik kísérlet

1975. Az eddigi első és egyetlen "összmagyar” finálé: Ljubljanában a KEK-győztes Fradi Udvardi svédcsavarjával nyerte meg a meccset a BEK-győztes Vasas ellen 6–6 után. 1984. Csapó egyedül úszott kapura, 9–9-nél, az utolsó percben, ám sikerült fejbe lőnie a CSZKA Moszkva kapusát, Scsegyerkint, a hosszabbításban pedig a szovjetek taroltak (9–15). 1985. Az ezúttal KEK-győztesként próbálkozó angyalföldiek a Spandauval 12–12-ig húzták, ám negyven másodperccel a befejezés előtt Stamm büntetője a nyugatberliniek javára döntött. 1995. Ezúttal már oda-viszsza alapon vívták az Szk-finálét, a Vasas a Komjádiban kétgólos előnyt szerzett az UTE-t legyőző Catalunya ellen, a visszavágón azonban Tóth Frank nem tudta bepréselni a labdát Rollán háta mögé az utolsó támadásnál, s a hosszabbításban a spanyolok kerekedtek felül.Ötödször próbálkozik tehát a Vasas, és az esélyek nem tűnnek rossznak: egy meccs Budapesten – igaz, azt a BL-győztes Olympiakosz Pireusszal kell megvívni. "Karácsony után óhatatlanul ünnepi szokott lenni a hangulat az ilyen eseményeken, nekünk azonban profiként kell viselkednünk, s el kell feledkeznünk minderről – mondta az edző, Somossy József a vasárnap esedékes Szuperkupa-döntő pénteki sajtótájékoztatóján. – Úgy gondolom, az Olympiakosz nem azért jön ide, hogy a frissen szerzett rangot csak úgy odadobja. Épp ezért élvezetes, minőségi vízilabdára számítok.”Az Euroleasing és a Vodafone hathatós támogatásával tető alá hozott esemény egyébként nem számít hivatalos LEN-rendezvénynek – az Európai Úszóliga 1996 óta a BL négyes döntőjét tekinti az idény csúcspontjának –, ám külcsínre semmi kivetnivalót nem lelni benne, elvégre olasz és horvát bíró vezeti a találkozót. S minthogy a kupát annak idején a belgrádi Tempo című lap szerkesztősége ajánlotta fel (1975-ben), a LEN azonban csak 1990-től ismerte el sajátjának a Szuperkupát, a mostani döntő sem lóg ki a sorból. Már csak a tétje miatt sem, elvégre ahogy a piros-kékek csapatkapitánya, Kósz Zoltán fogalmazott: "Én két döntő elvesztésének voltam a részese, s mondhatom, mindkétszer ugyanúgy készültünk, s aztán ugyanúgy le voltunk törve, mintha a KEK-et vagy a BEK-et veszítettük volna el. Azaz ez a trófea ugyanolyan értéket képvisel egy sportoló szemében, mint bármelyik más.”