Faragó házhoz vitte a kupát

Pedig az arénában nemcsak Szécsi, Vincze, Ibolya, Varjas és társaik, a szurkolók, hanem maga Faragó Tamás is várt reá. A montreali legenda miatta látogatott ki az uszodába, hogy átadja neki a róla elnevezett vándordíjat. Mert 2002-ben az év utánpótlás-játékosának őt, Létay Krisztiánt választották a szakemberek.
"Nagy megtiszteltetés ez számomra, sajnálom, hogy nem tudtam a nagyközönség előtt átvenni a kupát” – kezdte a lila-fehérek felettébb tehetséges, 19. életévében járó balkezese, aki a bajnoki mérkőzéseken csillogtatott tudása mellett az augusztusi junior Európa-bajnokságon villantott nagyot. Bariban csaknem harminc találattal lett gólkirály, úgy, hogy nemcsak kötelezőnek mondott bulimeccseken, hanem a rázós, kiélezett rangadókon, a legnagyobb riválisok ellen is megdolgoztatta az eredményjelző kezelőjét. (Mellesleg az asszisztok zömét jó barátja, a szintén Újpesten nevelkedő Vasas-pólós, a Faragó-kupát 2001-ben kapó Varga Dániel jegyzi.)
"Valóban jól sikerült az előző esztendő. Tökéletesen persze akkor lennék elégedett, ha Bariban nem veszítjük el a finálét, és ezüst helyett aranyérem díszelegne a szobámban. Sebaj, majd az idei világbajnokságon pótoljuk ezt is, az Újpesttel meg megpróbáljuk a bajnokságban elcsípni a negyedik helyet. Ezt a két tervet kellene az idén teljesíteni”– folytatta az UTE egyik legnagyobb kincse. A vízilabdát egy, a kezébe került szórólapnak köszönhette – no meg természetesen edzői áldozatos munkájának. "Sportiskolában végeztem az általánost, ahol kötelező volt igazolt módon sportolni. Először az öttusával próbálkoztam, ami jó bulinak tűnt csupán, hiszen a haverok zöme is ezzel próbálkozott, gondoltuk, majd jól elleszünk együtt. Mondani sem kell, eltanácsoltak. Vízilabdázni vágyó gyerekeket várnak a Margitszigeten, ez állt azon a szórólapon, ami eljutott hozzám, ekkor jött meg az alapötlet. A szüleim levittek, én meg ottragadtam. Pesti Anikó néninél úgy négy-öt évig csak úsztam, majd Martinovics László adott a kezembe először labdát. Aztán végigjártam a szamárlétrát, Csombor Zoltán, Godova Gábor, majd Petrovits Mátyás lett az edzőm. Mindanynyiuknak sokat köszönhetek.”A Kodolányi János Főiskola nemzetközi kapcsolatok szakán levelező tagozatos fiatalember fejlődése töretlen, erőssége az improvizatív játék, jól lő, technikás, elmondása szerint "az úszás húzza le az átlagot”. Ám miután ő is azok közé tartozik, akiket a jó értelemben véve szinte ki kell rugdosni edzések után az uszodából, hamarosan kész pólós válhat belőle.
"Krisztián meghatározó alappillére lett a mai Újpestnek, olyan, akit meg kell becsülnie, és akit meg is becsül szakosztályunk. A közelmúltban Berezvai, majd Dala levette a válláról a terhet, ám amióta egyedüli balkezes, nagyobb a felelősség rajta. A csapat is haloványabb, ha nem megy neki. Szerencsére azonban bírja a megpróbáltatásokat, rendkívüli a játékintelligenciája, fegyelmezett, sokat edző játékos, akinek tudása mindenre feljogosíthatja. Ugyan balszerencséje, hogy az előtte lévő balkezesek még fiatalok a válogatottban, ám ha javítunk az úszásán, idővel ő is ott lehet közöttük” – elmélkedett jelenlegi trénere, a Csapó Gábor, Petrovits Mátyás duó utóbbi tagja, aki tanítványa helyett a szövetség emlékplakettjét vette át a Komjádiban. A vándordíjat maga Faragó Tamás szállította házhoz (érdekesség: három jelenlegi válogatott balkezes, Benedek Tibor, Kiss Gergely és Kiss Csaba is megkapta anno ezt a díjat), ami már önmagában is feljogosítja őt a jövőbéli remeklésre. Persze ahhoz előbb fel kell épülnie (mintegy két hét pihenést javasolnak az orvosok) az egyelőre mankót is segítségül használó játékosnak, mert az a fránya labda kivételesen –igaz, nem a vízben! – kifogott rajta…