Kásás, a magával ragadó

– Már Nápolyban?
– Igen, itthon, hazaértünk –válaszolta a kérdésre a pólóélet talán legnagyobb klasszisa, a Posillipo Napoli magyar olimpiai bajnoka, Kásás Tamás, aki a KEK-elődöntő első mérkőzésén egymaga annyi (szám szerint négy) gólt lőtt, mint az ellenfél, az otthonában meglepően nagy különbségű, 8–4-es vereséget szenvedő Lukoil Volgográd.
– Nagyon rémisztő túra volt?
–Jártam már jobb helyeken… De az is igaz, rosszabbra számítottam, mint amit tapasztaltam. Sok mindenben le vannak maradva ugyan, ám mi ebből közvetlenül nem sokat érezhettünk. Kényelmes szállodában laktunk, pingpongozhattunk, biliárdozhattunk, a kaja is elfogadható volt.
– Mindjárt azt mondja, még élvezték is…
–Előre felkészültünk mindenre, olyan jó kedvvel álltunk az egészhez, hogy még a rossz dolgokon is nevettünk. Moroghattunk volna például az utazás során, mert az tényleg elviselhetetlen volt, de elhülyültük még azt is.
–Mennyit is repültek?
–Rengeteget, de nem is ez volt a probléma. Moszkvában a tervezett négy óra helyett tizenkét órán át várakoztunk, csak hajnali ötkor szállt fel a gépünk. Képzelheti. Amúgy kellemes meglepetésünkre az orosz belföldi járat hibátlan volt.
–Az uszoda?
–Kopottas szegény, nem túl épületes látvány. A lényeg persze, hogy szerencsét hozott nekünk.
–Ez a fölényes győzelem nyilván nem csak holmi szerencsének tudható be.
– Valóban, hiszen tökéletesen játszottunk. Különösen hátul alkottunk maradandót, rég láttam ilyen jól védekezni a csapatot. A négy kapott gól, azt hiszem, önmagáért beszél.
– A négygólos győzelem úgyszintén. A kupa negyeddöntőjében a jó erőkből álló horvát sztárgárda, a Jug Dubrovnik például kettővel kikapott a volgográdi katlanban, ami ráadásul a kiesésével is párosult. Gondolták volna, hogy így sikerül ez a meccs?
–Á, dehogy. Csupán szoros eredményben bíztunk. Miután "nagy bravúrral” Nápolyban a Volgográdot húzták ki nekünk, nem csak az utazás miatt keseregtünk. Válogatott játékosok zöme szerepel náluk, nagyon veszélyes ellenfelet alkotnak. Így utólag nem is értem, hogy sikerült ennyivel nyernünk.
–Segítek. Volt egy pólós, aki egymaga partiban volt az egész orosz együttesel.
–Ideje volt valamit felmutatnia.
–Komolyra fordítva a szót: így elsült a keze?
–Jól ment, kijött végre a lépés. Tudni kell, hogy nehéz periódus van mögöttem, másfél hónapig betegeskedtem, kerestem önmagam.
–A jelek szerint megtalálta.
–Remélem. Jól érzem magam, rendben vagyok, és az önbizalmamnak is jót tett ez a találkozó. Szép nagy gólokat lőttem.
–Tetszettek?
–Igen, kettő különösen.
–Csavart?
–Nem, azzal még várok… Egy fórt, valamint egy négy a hármas megúszást értékesítettem, ezek mellett futotta még az erőmből egy hétméteres szabaddobásgólra, és egy még távolibb bombára, ami előtt a centerünkkel, Bencivengával játszottam össze. A két utóbbi találat az, ami engem is magával ragadott.
–Örömmel hallom. Kérdés, hogy állnak ezzel az angyalföldiek…
–Nekik és nekünk is lesz még előtte egy visszavágónk. Jó-jó, valószínűleg Vasas–Posillipo döntő lesz, és bizony, eddig valahogy nem volt szerencsém, már ami a magyarországi fellépéseimet illeti. Kész vagyok megtörni ezt az átkot, különben is, KEK-et még soha sem nyertem.
–Szóval rettegj világ, jön Kásás Tamás!
–Igyekszik. Mint a csapata, amelynek önbizalmat kell hogy adjon ez a siker. Szükség van erre, pénteken például a Reccóval kell szembenéznünk a következő bajnokin. Tudja, az lesz aztán a nagy csata.